Hétvégén megint nem sikerült sokat unatkoznunk, tovább integrálódtunk az itteni magyar társaságba. Érdeks estét töltöttünk el Márknál és Adrinál és kiderült, hogy a mi kalandunk igencsak eltörpül mások sztorijai mellett. :). Na de akkor kezdem az elején. Pukkéék természetesen, akik elejétől fogva coachingolnak minket - ami nagyon jólesik és reméljük egyszer ha saját albi és kocsi lesz alattunk viszonozni is tudjuk-, elvittek magukkal Márkék búcsúbulijára, akik néhány éves ittartózkodás után most hazatérnek Kismagyarországba. Nekik mondjuk kicsit speciálisabb a foglalkozásuk, grafikusok mindketten, és Európában úgy érzik több lehetőség áll előttük mint itt. No őket búcsúztatta az összes magyar aki itt Aucklandben fellelhető. Ez mindig furcsa érzés, mármint olyanokkal szemtől szembe találkozni akiknek eddig csak a blogjait olvasgattuk, sokakét még otthonról amikor még csak szervezgettük és tevezgettük a kiutazásunkat. :))). Két fontos dolog derült ki az este során:
1., vannak olyan emberek akik látszólag ugyanolyan életet élnek mint te és ......mégsem, mikor mondanád meg például egy informatikus-auditor párról, hogy saját kis 3 méteres hajójukon egyedül navigálva körbehajózták a Földet? Éváról és Gézáról van szó, akikkel itt ismerkedtünk meg, s akik sokkal de sokkal kalandosabban keltek át a Csendes óceánon mint mi akik egyszerűen felszálltunk egy repcsire. Anyu-apu, rokonok, barátok, mind akik úgy gondoljátok hogy mi milyen merészek és bátrak vagyunk, mit szóltatok volna, ha repjegyvásárlás helyett veszünk egy kis hajót, letesszük a hajósvizsgát és egyedül nekivágunk átnavigálni az óceánon???? Hát le a kalappal Éva és Géza és persze Rotor előtt, akik megtették mintegy egy év alatt ezt a hihetetlen utat. Szinte egész este tátott szájjal hallgattam ezt a nem mindennapi történetet.
2., a másik rendikvüli tanulság az volt, hogy mennyire kicsi a világ, azt gondolod eljössz ide a világ végére, ennél távolabb otthonról nem is jöhettél volna, és itt összefutsz olyan emberekkel akiket a szülővárosodból ismertél. Igy sikerült Márkék ajtajában egyszer csak megpillantani Annamarit, akivel legutóbb 12 évvel ezelőtt találkoztam amikor ugyanabban a tánccsapatban táncoltunk Debrecenben. :)))))
Szóval a nap végső tanulsága, hogy bár a magyar környezet és kultúra biztosan hiányozni fog, magyan baráti összejövetelekben és beszélgetésekben nem lesz hiány. :))))
Csak már kocsink lenne, megyek is most gyorsan és megnézem milyen subarukat és hondákat tettek fel a trademe-re.
puszi mindenkinek
1., vannak olyan emberek akik látszólag ugyanolyan életet élnek mint te és ......mégsem, mikor mondanád meg például egy informatikus-auditor párról, hogy saját kis 3 méteres hajójukon egyedül navigálva körbehajózták a Földet? Éváról és Gézáról van szó, akikkel itt ismerkedtünk meg, s akik sokkal de sokkal kalandosabban keltek át a Csendes óceánon mint mi akik egyszerűen felszálltunk egy repcsire. Anyu-apu, rokonok, barátok, mind akik úgy gondoljátok hogy mi milyen merészek és bátrak vagyunk, mit szóltatok volna, ha repjegyvásárlás helyett veszünk egy kis hajót, letesszük a hajósvizsgát és egyedül nekivágunk átnavigálni az óceánon???? Hát le a kalappal Éva és Géza és persze Rotor előtt, akik megtették mintegy egy év alatt ezt a hihetetlen utat. Szinte egész este tátott szájjal hallgattam ezt a nem mindennapi történetet.
2., a másik rendikvüli tanulság az volt, hogy mennyire kicsi a világ, azt gondolod eljössz ide a világ végére, ennél távolabb otthonról nem is jöhettél volna, és itt összefutsz olyan emberekkel akiket a szülővárosodból ismertél. Igy sikerült Márkék ajtajában egyszer csak megpillantani Annamarit, akivel legutóbb 12 évvel ezelőtt találkoztam amikor ugyanabban a tánccsapatban táncoltunk Debrecenben. :)))))
Szóval a nap végső tanulsága, hogy bár a magyar környezet és kultúra biztosan hiányozni fog, magyan baráti összejövetelekben és beszélgetésekben nem lesz hiány. :))))
Csak már kocsink lenne, megyek is most gyorsan és megnézem milyen subarukat és hondákat tettek fel a trademe-re.
puszi mindenkinek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése