NADI MÁSODSZOR (2008. december 7-8.)

Sajnos lemaradt a másnapra tervezett repülőutunk Új Zélandra, ugyanis kiderült, hogy vasárnap van (régóta hanem számoljuk a napokat), és senki sem dolgozik, még a repteresek, és talán a pilóták sem :), Nos ezért még egy napot kellett Nadiban dekkolnunk, amit arra használtunk hogy karácsonyi ajándékokat vegyünk a szüleinknek. Meglehetősen nehéz volt a városban a közlekedés. Teljesen kihaltak voltak az utcák, mi pedig feltűnően fehér turisták voltunk, akiknek a helyiek szemében feltehetően rengeteg elkölteni való pénzük van, ami mind csak arra vár, hogy az ő zsebecskéjükben landoljon. Minden utcasarkon meg is rohamoztak minket az „indiánok”, hogy ettünk-e már, ittunk-e már, üljünk taxiba, menjünk ide vagy oda bevásárolni stb. Egyszerűen képtelenség volt sétálni, (mint egy arab bazárban ahol nem hagyják békén az embert), itt az utcán úgy tapadtak ránk a helyiek, hogy tíz métereket kísérgettek ketten hárman nyomva a dumát. További kis bosszúságot okozott, hogy szerezni akartunk fidzsii zenét, de egyszerűen a boltokban lehetetlen volt (hozzáteszem rendes 3-4-5 ezer forintnak megfelelő összegért sem) olyan CD-t találni ami ne 80-szor használt, csupa karc lemezre lett volna felírva, fénymásolt bóvli borítóval. Na mindegy, majd a reptéren......
Hazafelé megismerkedtünk két svéd lánnyal és együtt gyalogoltunk vissza a backpacker hostelba. Ők épp féléves világkörüli útjuk végefelé jártak.

Végül még egy plussz napot kelett Nadiban tölteni és csak december 9.-re tudták átrakni az Új Zélandi jegyünket .......végre elindulhattunk. El ne felejtsem: ha bárki fidzsii zenét akar venni üzenjük hogy becsekkolás UTÁN fog olyan üzletet találni ahol karcmentes CDk (is!) vannak.

folyt köv.... Új Zélandi kalandok