A repülőútról nem írnék sokat, mert a mozizáson és evésen kívül ott nem sok minden történik (hál istennek), de megérkezéskor annál nagyobb volt a kavarodás. Ugyanis őszinte utazók révén mi aztán bevallottunk mindent a belépési nyilatkozaton, hogy mik vannak nálunk: (kagylók, tengeri maradványok?: igen; búvárfelszerelés?: akad; koszos túracipők?: hogyne; sátor?: hát persze, sportruházat?: természetesen; fából vagy egyéb növényzetből készült tárgyak? naná). No egyből ki is állítottak minket a sorból és teljes szétpakolás és ellenőrzés következett. (Itt azért megjegyezném, hogy a be nem vallás komoly pénzbírsággal jár.) Fa maszkunkat, amit Caroltól kaptunk ajándékba egyből le is foglalták és bekaranténozták, mert kiderült, hogy ahol fel volt rögzítve a falra volt valami kosz féle, ami akár biológiailag veszélyes maradvány is lehetne. Miután visszapakoltunk mindent (beleértve a teljes sátorfelszerelés kibontását és újbóli összepakolását is) és végre átmentünk a rostán, nekiláttunk autókölcsönzőt keresni. Másnapra igyekeztünk autót szerezni, hogy mihamarabb megkezdhessük új zélandi túránkat. A terv az volt, hogy Aucklandből viszünk autót... Letanyáztunk a reptéri telefonfülke mellett hegynyi csomagunkkal, és egy-két órát eltöltöttünk, mire leellenőriztük, hogy a temérdek szórólapon a kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb kölcsönzési árak mindegyike csak mese. Így a 10 dolcsi/ nap helyett sikerült találni másnaptól egy 29 NZDs Nissan Sunny-t (asszem ez is igazán baráti ár! J). 
Megnyugodva indultunk a megszokott és jól bevált Parnell negyedbe. (International Backpackers – nincs igazából karaktere..) A környék arról híres, hogy séta távolságra van a belvárostól, és hangulatos kertváros fogadja az ide érkezőket viktoriánus stílusú házakkal. Valamint egymást érik a különböző árfekvésű éttermek a nemzetközi konyha mindegyik ágával. Végül tőlünk nem meglepő mód egy olcsó japán étteremben kötöttünk ki, ahol grillezett, paradicsomos angolnát választottunk udon-tészta ágyon. Kár volt! Mármint a hely igazán japános volt, igazi japán szakácsok igazán japánul kiabálták a rendeléseket, és hatalmas adag volt, szó se róla. Viszont az angolnás tésztát úgy kell elképzelni, hogy ki lett főzve egy nagy adag natúr spagetti (na jó, udon tészta igaziból) és ráfektetve egy paradicsomos angolna (mintha csak konzervből lett volna elővéve, pont olyan íze volt). De muszáj volt enni, mert éhesek voltunk nagyon. Kicsit fokozta a hangulatot, hogy kiment a biztosíték pár perc múlva, így egy idő után teljes sötétségben tapogatózva eszegettünk tovább :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése