Reggel sátorbontás és egy kiadós reggeli után felkerekedtünk, hogy megtudakoljuk milyen lehetőségek vannak közelebbi barátságot kötni a fókákkal. Útközben betértünk a paua kagylókat árusító üzletbe, ahol Pisti (alias Sitivani fidzsiül) meglepte magát egy szerencsét és egészséget jelképező jade amulettel, én meg (Edi alias „Igazmondó” fidzsii fordításban) egy lányosabb paua kagylós pillangós ékszer szettel.
Innen a helyi búvárbázisra igyekeztünk, és megtudtuk, hogy téveszme, hogy fókákkal lehet merülni, ugyanis nagyon-nagyon kivételes búvárbázisoknak van csak engedélyük arra, hogy olyan helyre vigyék merülni az embereket, ahol köztudott, hogy fókakolónia van. Viszont a sznorkizás az más, azt már lehet pont ott csinálni ahol a fókák vannak. Azt is megtudtuk, hogy az átlagos látótávolság 3-5 méter, és a víz kb 10-13 fokos, s ha ez még nem lenne elég egy egytankos merülés 15 ezer forintnyi dollárba kerül. Pffff, a másik lehetőség a fókázásra ha sznorkit veszel és egy bázissal kiviteted magad motorcsónakkal egy fókás helyre, ahol együtt úszhatsz velük. Mi inkább ezt választottuk, hozzáteszem baromi hideg volt a víz ma (kb 6 fokos), már ha beledugtuk a lábujjunkat az is lefagyott, a látótávolság lásd fentebb, és ehhez még egy borús, esős napot kell elképzelni, nos ilyen körülmények között indultunk el fókalesre.
Innen a helyi búvárbázisra igyekeztünk, és megtudtuk, hogy téveszme, hogy fókákkal lehet merülni, ugyanis nagyon-nagyon kivételes búvárbázisoknak van csak engedélyük arra, hogy olyan helyre vigyék merülni az embereket, ahol köztudott, hogy fókakolónia van. Viszont a sznorkizás az más, azt már lehet pont ott csinálni ahol a fókák vannak. Azt is megtudtuk, hogy az átlagos látótávolság 3-5 méter, és a víz kb 10-13 fokos, s ha ez még nem lenne elég egy egytankos merülés 15 ezer forintnyi dollárba kerül. Pffff, a másik lehetőség a fókázásra ha sznorkit veszel és egy bázissal kiviteted magad motorcsónakkal egy fókás helyre, ahol együtt úszhatsz velük. Mi inkább ezt választottuk, hozzáteszem baromi hideg volt a víz ma (kb 6 fokos), már ha beledugtuk a lábujjunkat az is lefagyott, a látótávolság lásd fentebb, és ehhez még egy borús, esős napot kell elképzelni, nos ilyen körülmények között indultunk el fókalesre.
A bázison délelőtt és délután indultak fókales turnusok. 13 fős csapat gyűlt össze, és két csoportra osztottak minket, mindenki két-három réteg 5 milliméteres nedvesruha volt, de igazából majdnem teljesen mindegy, mert ahogy beleereszkedsz a jéghideg vízbe, a befolyt víztől azonnal majdnem szívrohamot kapsz. Mi is csak úgy kapkodtuk a levegőt, amikor pedig beletettük a fejünket is a vízbe, no az sokkoló volt. Még a hidegről csak annyit, hogy amikor másfél óra elteltével vissza kellett mászni a motorcsónakra, egyszerűen annyira nem éreztem az ujjaimat, hogy képtelen voltam lecsatolni az uszonyt, és felmászni a csónakba, úgyhogy fel kellett húzni mint egy tehetetlen jégtömböt. Szóval háborgó tengeren hajóztunk ki hullámokon zökkenve a „helyszínre”, ami távol a parttól egy sziklákkal körülvett viszonylag védett zátony volt. Itt bemásztunk a vízbe, majd körbeúszkáltunk a zátonyon, szépen, csendben, lelapulva, fejjel bent a vízben. Majd lassanként rá kellett jönni, hogy a fókák a mai nap jobban érezték magukat a parton. De nem baj, biztos jól szórakoztak, mert mi öten elég viccesek lehettünk, ahogy először csendben, majd kisebb nagyobb csettintésekkel, vízpaskolásokkal igyekeztünk becsalogatni őket a vízbe. Ők meg csak nézték, hogy mi lehet ez az ismeretlen viziszörny banda, akik ilyen jól szórakoznak itt a hideg vízben. Két-három fóka beletoccsant a vízbe, amikor már nagyon érdekesnek ítélt minket, de jobbára csak elúsztak a másik irányba. Szóval ez volt a fóka encounter. Kissé csalódottan és átfagyva vettünk forró zuhanyt a bázison, és eldöntöttük, hogy ezután inkább a szárazon kúszva-mászva fogjuk megközelíteni ezeket a teremtményeket. Kissé morcosan kocsiba pattantunk és elhúztunk délre, Christchurch felé.
Christchurch gyönyörű városka, főleg a belvárosi rész érdekes, régi villamossal, ami mozgó étteremként funkcionál, gyönyörűen rendben tartott jobbára macskaköves utcákkal, szép régi épületekkel, Harry Potteres jellegű házakkal és cégérekkel. A belvárosi egyetemi épületek különösen mesebeliek voltak, szürke terméskőből építve, sejtelmes belső parkokkal, kastélyra emlékeztető belső kialakítással és ódon falépcsőkkel. Az utcácskák különösen szépek voltak így most, karácsonyi hangulatba voltak öltözve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése