E sorok írása közben Isti éppen birka szafaládét lakomázik a Nadi reptéren immáron Fidzsin én pedig próbálok megküzdeni az általam rendelt (megint mellényúltam), fahéjas-borsos-csirkebelsőséges rizottómmal, aminek iszonyatosan bizarr íze van, és rá kell jönnöm az indiai befolyás meglehetősen jelentős lesz itt Fidzsin. Nadiról Taveuni kis szigetére egy 18 fős aprócska ám annál instabilabb lélekvesztő kis gépecske (nem gép, inkább gépecske!!!) szállítja át az embereket az Air Pacific jóvoltából, és mit ne mondjak elmotyogtam 5-6 imát a másfél órás út alatt. Enyhe viharba keveredtünk, sűrű köd, villámlás, hullámvasútszerű légmozgások, gyomor a torokban, halk sikoltások egy egy „bukkanónál” meg minden, ami ehhez tartozik....., bár én akkor kaptam majdnem szívrohamot igazán, amikor ránéztem a velünk utazó törzsutas fidzsi lány arcára és már azon is ijedtséget láttam. Na ekkor tudtam, hogy ez helyi viszonylatban is ilyesztő...... Az is elég bizarr volt, hogy ajtó híján simán be lehetett látni a pilótafülkébe, vagy akár közvetlen elbeszélgetni a kapitánnyal, így azt is láttuk ahogy ő és a másodpilóta egyszerre markolják a kormányt, hogy irányban tartsák a gépet. Na ennél a pontnál teszem le a tollat, és veszem fel a vészhelyzeti pozíciót........ Leszállás után enyhe sokkos állapotban ácsorogtam egy darabig a reptéren ami gyakorlatilag egy lepukkant épületből állt, ahol csomagok, utasok egymás hegyén hátán várták a hozzátartozóikat. Utólag azt mondom túl lehetett élni, de ebben akkor ott helyben nem voltam biztos.Ekkor még nem ért véget az első sokk. Megérkezett ugyanis a reptérre Baya barátunk, akit a Lonley Planet book-ból szerváltunk, mint első szállásadónkat, a könyv szerint ugyanis szupi kis bungalója van közel a tengerparthoz. Gondoltunk az jó is lesz nekünk addig, míg elvégezzük ezt a néhány hetes búvártanfolyamot. Kb fél órás taxiút után meg is érkeztünk (a tájról később írok)
, és a látvány megdöbbentő volt, eleinte köpni-nyelni nem tudtunk és állandóan arra gondoltunk, amit a Balázséktól hallottunk „ tiszta-rendes falvak vannak Fidzsin.....”. Nos JuciBali, asszem mi máshova csöppentünk. Sokat gondolkodtunk utólag, hogy mi vagyunk-e ilyen sznobok, hogy kiakadtunk, de nem, amikor egy talaplatnyi helyet sem találtunk a Baya-féle szállás padlóján ami ne ragadt volna a mocsoktól, hogy a hálózsákunkat le tudjuk tenni legalább a csupasz földre, no akkor tudtuk, hogy nem mi vagyunk a hülyék. A bungalló maga egy papírfalakból összetákolt építmény volt, nagyon alacsony plafonnal, ezeréves bútorokkal, amik ragadtak a pókhálótól, a leterített plédek pedig a mocsoktól. Eszméletlen piszkos szúnyoghálós ajtókezdemény, áram csak egy-két órára naponta, víz kint az udvarban a tyúkól mellett, ahol a Baya lánya koszos-vizes piros lavórban épp csirkelábakat mosott, a tyúkok pedig épp a kagylóban lévő vízben áztatták lábukat...... Ebből a helyzetből ki kellett hátrálnunk még akkor is ha ötnapi foglalónk bánja.... Ez volt egyúttal az utolsó alkalom életünkben, hogy lefoglaljunk szállást látatlanban! Óvatosan megtudakoltuk van-e a környéken telefon, és felhívtuk gyorsan a búvárbázist utolsó mentsvárként, hátha tudnak valami élhető szállást nekünk, mert itt nem voltunk képesek több időt eltölteni. A csomagokat, Bayát, a tyúkokat és koszos udvart magunk mögött hagyva rohantunk a bázishoz. Carol és Nigel, akik a búvárbázist vezették szerencsére iszonyatosan rendesek voltak, visszajöttek velünk Bayához, ahol szó szerint kimenekítettük csomagjainkat az ordibáló Baya karmai közül (Isti szóval tartotta az öreget, míg én sutyiban átcuccoltam Nigel kocsijába.... és elhúztunk jó messzire. Két szállást néztünk meg sebtében. Az egyik a Carolék szuper szállodájának egyik családi vendégszobája (nekünk aranyáron) és volt mellette egy lestrapált, de azért elfogadható kis munkásszálló/motel, ami First Light Inn névre hallgatott és végül pár hétig hű otthonunk lett. A szobában csak úgy áradt a dohos szag –hiszen a tusolónak nem volt szellőzése, de még így is összehasonlíthatatlanul jobb volt Baya-énál (csak, hogy tutira elkerülje aki arra jár: a Sunset Accomodation-ről van szó), és volt legalább egy ütött kopott zuhanyzó és WC, sőt egy kis gázrezsó is a szobában. Reméltük, hogy másnap megtaláljuk itt a keresett „paradicsomot” is végre. Mert eddig csak sokkok értek minket egymás után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése