ÚJ-ZÉLAND - JÖVÜNK

.

Rég nem írtunk már, ennek több oka is volt. De most megújult erővel ismét nekilátunk a bejegyzések gyártásának, ezúttal kicsit más témában. Történt ugyanis, hogy hosszas tervezgetésünknek és erőfeszítéseinknek hála megkaptuk a letelepedési engedélyt Új-Zélandra. Feladtuk hát megszokott életünket egy jobb világ reményében és 2010 május 10-én megérkeztünk Aucklandba. Hogy mivel is jár egy ilyen unrestricted residency permit megszerzése, azt itt a blogban nem taglalnám, ha valakit érdekel és komolyan gondolkodik egy ilyesfajta lépésben, akkor emailben szívesen elmondom. A lényeg, hogy amint megkaptuk az engedélyt elkezdhettünk szervezkedni és tervezgetni.





Hatalmas szerencsénk volt, mert interneten keresztül ráakadtunk egy tündéri családra, akik szintén kivándoroltak, igaz nagyon régen Aucklandba, és minket választottak, hogy augusztus végéig house sitterkent felügyeljünk kétszintes szép kis házukra a North Shore-on. Emailben felvettük velük a kapcsolatot, megbeszéltük a részleteket, és örömmel láttuk, hogy minket választottak erre a nemes feladatra több jelentkező közül. Magyar létünkre természetesen meg is lepődtünk hogy iyen létezik, és hogy valaki gyakorlatilag rezsihozzájárulás fejében odaadja a házát két teljesen idegennek a tengerentúlról. Szerintem a sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a családban az anyuka lengyel származású, és még emlékezett arra, hogy a magyarok jóbarátok (polak venger dva baratki...)












Kivételesen előnyt jelentett, hogy van egy cicánk, akit magunkkal hoztunk, mert nekik is van egy, akit etetnünk kell majd, illetve hogy nincs problémánk a tinédzser fiukkal, aki szintén itt lesz velünk a lakásban. Az apukával nem találkoztunk, mert ő Ausztráliában van. A ház nagyon kis takaros, remek környéken van, és mivel minden este Kasia mamával vacsoráztunk és reggeliztünk együtt, igazán otthonosan érezzük magunkat. Kasia egyébkent is sokat segít nekünk, mert az ismeretségi körében megmozgatott már minden követ annak érdekében, hogy mi minél hamarabb munkát találjunk. Ez hat itt a kis haz, ami otthonunk lesz augusztus kozepeig.



Az első hét az időeltolódás és munkakeresés jegyében telt el. Ez annyit jelent, hogy minden nap este max fél 10 kor már úgy éreztük, hogy képtelenek vagyunk tovább ébren maradni, cserébe random hajnali órákban ébredtünk fel. Edi persze most is sokkal jobban alszik mint én :(





Amikor pedig nem aludtunk akkor félig kábulatban olvasgattuk a seeken a munkahirdetéseket, és fejvadászokkal randevúztunk azt bizonygatva, hogy tényleg érdemes velünk foglalkozni.
Eléggé lefogyott az út alatt, és kikészült idegileg, de Gréti macska is megérkezett épségben, és megkezdte 1 hónapos karantén idejét.

Sikerült az itteni adóhatóságnál bejelentkezni (mint kiderült csak majdnem bejelentkezni, mert kell hozzá konzul által hitelesített jogosítvány fordítás is), valamint bankszámlát nyitni, mindezt a postán - összesen várakozási idővel együtt 15 perc alatt kettőnknek. Bár minden ilyen egyszerű lenne!


A hetet megkoronáztuk egy csodás kirándulással Északra, és a Shakespeare parkban megetettük a pukekókat Pukekóékkal (http://pukekokaka.blogspot.com/), aztán magunkat náluk egy grill parti keretein belül, ahol megismerkedtünk további 4 hungarokiwivel. (http://balratarts.blogspot.com/)