Már másodjára választottuk uticélul Máltát. Először 2006 szeptemberben jártunk itt, az első közös nyaralásunk alkalmával. Akkor annyira megfogott minket a kisebbik sziget, Gozo hangulata, hogy biztosak voltunk benne, hogy még visszatérünk. Ezt sikerült is 2009 Augusztusban megtenni. Ebben nem kis szerepet játszott a helyi emberek közvetlensége, vendégszeretete. 2006-ban egy lekésett busz miatti sétán ismerkedtünk meg Mike Buggejával, aki kéretlenül is megállt és felvett minket az autójába. Mint kiderült van egy kis búvár üzlete, vadonatúj felszereléssel, mi pedig akartunk merülni, így személyes idegenvezetőnkké lépett elő. Bejárta velünk -ingyen!- Gozót a pár nap alatt, megmutatva a legtöbb nevezetességet, és mindig előállt közös program lehetőséggel (szintén vendégszeretetből, vagy PR ból, hívhatjuk bárminek, jól esett). Most is Ő volt a házigazdánk, és helyi ismeretségét latba vetve az indulásunk előtt 2 nappal szerzett apartmant a dugig telített szigetecskén. Történt ugyanis, hogy last minute repjegyet találtunk a Neckermann honlapján, és mivel pár napunk volt csak az indulásig ezért a 80k s jegyet megkaptuk volna 50ért. Sőt, mire rászántuk magunkat hogy mégsem Egyiptomba megyünk már csak 2 jegy volt, és azt 30/főért ideadták illetékkel együtt! Nagyon megörültünk mondani sem kell, csak mint kiderült a sziget védőszentjének ünnepe volt és az összes máltai Gozóra tömörült. Erről az őrületről majd később.A sziget fél úton van Afrika és Európa között, sok tekintetben. A máltai nyelv egy érdekes keveréke az arabnak, az olasznak és az angolnak. Természetesen az angol is hivatalos nyelv, ezért mindenki beszéli, ki jobban, ki rosszabbul. Az emberek zöme európai, de egyre több az afrikai vendégmunkás. Az építészet rendkívül célra törő és praktikus: a helyi mészkövet egységes méretű, eléggé nagy téglává metszik, és vakolatlanul egymásra pakolják. Ezért a legtöbb ház homokszínű kocka épület. És mivel a szigetet gyéren borítja csak a növényzet, ez a homokszín dominál mindenhol.
Iszonyatos a forróság, és kegyetlenül tűz a nap, amit csak szellős helyen lehet elviselni. Mivel majd az összes út aszfaltozott, a járdák pedig szűkek, nappal sétálni a városban bizony izzasztó élmény.
De megéri, főleg, ha az ember felszerelkezik egy nagy üveg jéghideg Kinnie-vel, ami egy helyi keserű narancsból és titkos gyógynövényekből készített üdítőital. Leginkább a Hubertusra hasonlít az íze, de természetesen nem alkoholos. Mi nem tudtuk letenni!
Hasznos tanácsok, amiről az útikönyvek nem írnak:
1) Teljesen felesleges szállodai traszfert kérni, mert a tömegközlekedés kiváló, és fillérekbe kerül. Természetesen több időbe is, de a buszozás az öreg Leylandokon és Bedfordokon amúgy is kötelező látnivaló így 2 legyet 1 csapásra megold az ember, és egy ízelítőt is kap egyből az igazi Máltáról.
Ez először bevisz Valetta központjába, a buszállomásra (ahol a temérdek veterán, citromsárga busz várakozik a szikrázó napsütésben), ahol át kell szállni a következőre. A szigeten az összes busz ide jön, és az összes út Valettába vezet. Itt kezdődik az ó város is, amit sétálva lehet és kell megnézni.2) Ha valaki tényleg siet, akkor lehet minibuszt is foglalni tűrhető áron: http://www.maltatransfer.com/ Illetve van közvetlen buszjárat a komphoz a reptérről, amire előre kell jegyet foglalni. http://www.clubgozo.com.mt/gozoairportexpressbus.html
4) Nem szabad kihagyni a töltött sós süteményeket - Pastizzi (amiket Pastizzeriákban és kis sarki boltokban lehet venni), a Kinnie üdítőt, és a nyúl ragut gozói módra.
5) Az út mentén lehet csipegetni fügét, kaktusz gyümölcsöt (prickly pear) -amivel nem árt vigyázni mert nem adja tüskés barátunk könnyen magát, és ha sokat eszik belőle az ember szorulása lesz-, kapri bogyót, ánizst.
6) Az emberek nagyon segítőkészek és barátságosak, könnyen lehet(ett) stoppolni is akár. Sőt többször felajánlották hogy elvisznek minket ismeretlenül (helyiek és turisták is).
7) Ha autót bérel az ember, akkor Gozón mindenképp terepjárót kell (Suzuki Jipsy a menő ;)) , mert az utak rosszak, főleg, ha a merülő helyekre akar menni az ember. Egyébként pedig eléggé felesleges bérelni.
9) Strandok Gozón:
- Xlendi inkább kikötő, mint strand
- Ramla bay vörös homokos lassan mélyülő hatalmas strand - iszonyú forró a homok, szóval csak cipőben. Van egy pizzéria, de életünk legrosszabb pizzáját ettük itt (a krumplis, kapribogyósat senkinek nem ajánlom)
- Ramlától keletre van egy pici meghitt homokos strand egy hot-dog árússal, San Blas bay (Nadur felől lehet megközelíteni)
- Mgarr Ix-Xini a legkedvesebb strand a szigeten. Egy kristálytiszta vizű kanyon, aminek a végében van egy kavicsos strandocska és egy grilles. Elég sok morgóhal van itt, és akár sznorizva lehet figyelni őket, amint a kék "szárnyaikat" nyitogatják. Ide jöttünk egy felejthetetlen 90 perces éjszakai merülésre, de check dive-ra, vagy kezdőknek tanulni is kiváló.
- Marsalforn: érdekes homokkő képződmények vannak a part mentén, és a várostól nyugatra sólepárló medencék találhatók.
- Ghasry Valley: Marsalforntól nyugatra egy hosszú, magas, vizes kanyon, aminek a végében kavicsos strand van. Nagyon nehéz megközelíteni, mert rossz az út, és lépcsőzni kell hogy lejussunk. (Palackkal pláne nehéz, főleg felfele!)
- Azure Window: 2 strand is van: az egyik a blue hole mellett - ez sziklás, de szorizni remek. A másik, ha elindulunk délnek gyalog, akkor pár perc múlva egy újabb öbölhöz jutunk, barlangokkal. (Ne hagyjuk őrizetlenül itt a cuccunkat, mert lába kelhet egy részének!)
- Golden Bay: óriási lapos világos homokos strand az 5 csillagos Radisson hotel lábánál. Rengeteg ember, de van 2 étterem.
- Tuffieha Bay: Golden bay előtti buszmegállónál kell leszállni és lelépcsőzni. Hasonló, mint a Golden Bay, de ez emberibb léptékű, és van 1 étterem is. Csodálatos kilátás van a strand mellett elvezető kis ösvény végéről.
- A sziget észak nyugati oldalán az összes strand inkább kikötő!
A merülésekről:
A víz mindenhol kristálytiszta! Mi eddig még sehol máshol nem láttunk ilyen tiszta tengert, a látó távolság akár 50 méter felett is lehet egyes helyeken. És az Adriához mérten sokkal választékosabb az élővilága. Az idén elég sok volt a medúza a merülő helyeken, (2 fajta) ami színpompás pulzáló felhőt csinált a víz alá. De volt tengeri nyúl, csikóhalak, tintahalak és polipok etc. A földrajzi képződmények dobják fel igazán a merüléseket.
Kihagyhatatlan mind a víz alatt, mind felette az Blue Hole és az Azzure Window, ami egy tengerben álló oszlopot köt össze egy hatalmas boltívvel a szárazfölddel. Kürtőkön lehet átúszni, barlangba lehet bemenni, és igazi változatos tenger alatti "sétában" lehet részünk.
Akkor ott van például Marsalforn közelében (ahol egyébként most a szállásunk is volt) a Double Arch, ami két egymás tetején levő boltívről kapta a nevét. Pompás halrajokkal lehet találkozni, de vigyázni kell a mélységgel, mert könnyen bedekózhat a búvár, miközben a boltívek közötti fényjátékot csodálja 40-en.
A szigetek egyetlen valamire való roncsa a Rozi vontató hajó. A fő szigeten a komptól nem messze Cirkewwa-ban lett mesterségesen elsüllyesztve. Ezt hagytuk utolsó merülésnek, hogy az utolsó 2 nap máltai strandolással kifújjuk a maradék nitrogént a vérünkből.
Valetta:
Vallásosság:
Buszok:
Tengerpart:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése