091) Karacsony Rarotongan

Iden rendhagyo modon Rarotongan toltottuk a karacsonyt. Mivel az Uj Zelandi kotelezo szabadsag (karacsony-szilveszter stb.) nyari evszakra esik, itt altalaban nyaralassal egybekotott karacsonyozas-szilveszterezes a szokas. Mi a Cook szigeteket valasztottuk uticelkent. Rarotonga talan a legjelentosebb tagja a Cook szigetcsoportnak, itt talalhato a fovaros, Avarua is. A teljes szigetet korallzatony, es ennek eredmenyekeppen kristalytiszta vizu laguna veszi korbe. Igazan szurrealis elmeny a laguna hullamzastol mentes vizeben furdozni/kajakozni, mikozben a zatonyon kivul tobb meteres hullamok tombolnak.

A Cook szigeteket idoszamitasunk szerint kb. 800 korul (egyes legendak szerint ennel joval korabban….) kezdtek benepesiteni a maorik fokent a mai francia polinezia teruleterol (Raiatearol), akik a tulnepesedett szigetekrol indultak felderito utra uj lakohelyet (es noket) keresni. Az elso biztos informacio Rarotongaval kapcsolatban a ket torzsfonok (ariki), Tangi’ia es Karika erkezese, akik nagy vakaval erkeztek (vaka=oceani kenu), es elfolgaltak Rarotongat, majd megalapitottak a hat osi torzset. 

Ekkor a lakosok meg nem a tengerpartokon eltek (mint ma), hanem a magasabb hegyi videkeken, es gyakoriak voltak kozottuk a harcok es zavargasok. Eleve sokkal agresszivabbak voltak mint ma, tobbek kozott mindennapos volt a kannibalizmus, fokent a legyozott ellenfeleiket ettek meg, hogy a bennunk levo mana (=ero), atszalljon. Gyakoriak voltak az emberaldozatok is, nem feltetlenul az isteneknek, hanem peldaul egy uj vaka (=kenu) elkeszulesenek oromere mutattak be emberaldozatot, es a kifolyatott aldozati verrel bekenegettek a hajo oldalat, hogy konnyebben csusszon at a homokon a hajo vizre bocsataskor. Erre a celra kulon torzs letezett, akik (allitolag) ezen celra toreno felhasznalasukat meltosaggal elfogadtak.

Az elso europai felfedezok a 16 szazad korul erkeztek, 1821-ben pedig partra szalltak az elso misszionariusok is. A misszionariusok nyilvan rengeteg pozitiv valtozast hoztak a szigetlakok eletebe (tobbek kozott megszuntettek a kannibalizmust), de a helyiek a mai napig szomoruan emlekeznek arra az idoszakra amikor nemcsak osi balvanyaik, de kulturajuk/bekes hagyomanyaik nagy reszet is eltiportak. Az europai bevandorlok sajnos rengeteg addig ismeretlen betegseget is hoztak a szigetekre, igy a nepesseg rovid ido alatt kevesebb mint felere csokkent. A hajokon behozott patkany potyautasok pedig az oshonos madarallomanyt tizedeltek meg.

1858-ban letrejott a Cook szigeteki kiralysag, majd harminc evvel kesobb az akkori uralkodo “konyorgott” hogy had valhassanak angol (majd 1901-ben Uj Zelandi) gyarmatta, mert feltek az eroszakos francia hoditasoktol. 1965 ota a szigetvilag onallo kormanyzattal rendelkezik, bar tovabbra is szoros politikai kapcsolatot tart fenn Uj Zealanddal.

Bar a szigetiek atvettek a civilizacio es modern politikai berendezkedes fobb jellegzetessegeit, az osi hagyomanyok es tarsadalmi erok ma is fontos szerepet jatszanak. A mana (=ero/tudas/befolyas), ma is az osi torzsek vezetoinek kezeben osszpontosul es az o befolyasuk ervenyesul mind a parlamenti donteshozas, mind a kulturalis fejlodes tekinteteben. Bar a turista szamara nehezen erzekelheto ez, de a “hatterben” ma is 6 araki (=torzsfonok, magas szintu vezeto) igazgatja Rarotongan a harom vaka-t (=keruletet). A rarotongaiak (mint altalaban az osszes maori nepek) szamara rendkivul fontos a csalad, es az idosebbekkel szembeni tisztelet. Az elhalalozott csaladtagokat legtobbszor nem temetoben hanem a sajat kertjukben helyezik nyugovora, sot a sir fole gyakran kis tetot epitenek, nehogy megazzon a mama/papa. Karacsonykor gyakran girlandokkal es diszkivilagitassal szerelik fel a sirokat. A helyiek egyebkent rendkivul otletesek a karacsonyi diszitest illetoen. Sokszor botlottunk piros-feher nejlonzacskokbol keszitett Mikulas-ba, es feher nejlonba csomagolt ("zuzmaras") fakba.

Fantasztikus szallast sikerult foglalni. Szokasunkhoz hiven hotel szoba sem johetett, mi egy kis egyszobas meghitt tengerparti bungalora ahitoztunk, par meterre a tengerparttol, szeltol suhogo palmafak alatt, hogy lefekves elott orakig gyonyorkodhessunk a csillagos egben (vegelathatatlan filozofiai beszelgeteseket folytatva a vilag dolgairol), es alvas kozben is a tenger morajlassal almodhassunk (en tulajdonkeppen vegul ennek eredmenyekeppen egy mindent elsopro cunami-katasztrofarol almodtam :S.

A kis bungalo  (Titikaveka falu, White Sands Villas) egyebkent fantasztikusan jol fel volt szerelve, az esernyotol kezdve az utolso gyufaszalig minden rendelkezesre allt, beleertve a "welcome" gyumolcskosarat az ebedloasztalon.

Rarotongan fokent ketfele dolgot lehet (illetve erdemes) csinalni:

1)- a lagunaban uszni-kajakozni-sznorkelezni-uszni-kajakozni-sznorkelezni-uszni..........., a vize tenyleg mesebe illo. Eppen csak huvos, pont annyira hogy mindenfajta diderges nekul vetheti bele magat az ember, de megis kellemesen lehut, biztonsagos (buvar letemre bar vegtelenul szeretek minden elolenyt, sajnos kontrollalhatatlan retteges fog el a capaktol), es olyan tiszta mintha folyekony uvegben uszkalna az ember.

2)- a helyi kulturaval ismerkedni:

ennek legyegyszerubb modja, a helyi rendezvenyeken-osszejoveteleken valo reszvetel, avagy kovetni a hangot/zenet/tomeget, es peldaul ellatogatni a hetvegi piacra. Sajnos viszonylag nehez betekintest nyerni az igazi elo kulturaba, mert az europai ember (fokent rikito feher borenek hala), legtobbszor “csak“ turistanak szamit, akinek fizetett show-t/musort adnak elo, de nagyon nehezen nyilnak meg, es engednek betekintest az igazi mai kulturajukba, Amikor viszont az ember vegre bepillantast nyer, akkor sokszor meglepetes eri.

Az elso meglepetes akkor ert, amikor rajottem hogy az utott-kopott kunyhokban latszolag altalanos szegenysegben elo csaladok tagjai is milyen gyonyoruen ki tudnak oltozni (peldaul vasarnap a templomba menet), es elokeloen tudnak mulatni:

Korbe-korbe autokazva a szigeten belebotlottunk ugyanis egy eldugott muvelodesi hazban keszulodo “mulatsagba”. Mivel nem volt meghirdetve sehol a rendezveny, csak annyi lattunk-hallottunk hogy valami zenes kerti vigadalom keszulodik. Istinek ilyenkor tobb se kell, altalaban o az elso, aki mereszen odasetal es lesz ami lesz alapon, bekivancsiskodik. Ezuttal szerencsere tart karokkal fogadtak es megtudtuk, hogy a hires/neves hatodik hula tancfesztivalra keszulodnek, es pont jokor erkeztunk mert most kezdodik az eloadas. Vegul az eloadas "cook island time" szerint kezdodott, vagyis a meghirdetettnel csak ket bo oraval kesobb, amikor az elozenekar vegre kifogyott a notakbol. Addig hiaba kerdezgettem hogy mikor kezdodik mar, a rendezo neni csak mosolygott, hogy "majd ha a zenekarnak kedve lesz abbahagyni" :) 

Nos, nem sok feher ember ult a nezoteren, kicsit aggodtam is, hogy “felszolitanak” minket, hogy ha mar itt vagyunk mi is enekeljunk valamit vagy tancoljunk, vagy adjunk elo valami europai “attrakciot”, de hal istennek addigra mar eleg jol le voltunk barnulva es nem voltunk olyan feltunoek.

A hula fesztival kicsit “Hollywood-osra” sikeredett, nagyhangu porondmester konferalta fel a versenyzoket, de azert “atjott” sok minden mas is, peldaul hogy milyen fontos a tarsadalmi hiearchiaban elfoglalt hely. A nezoter osszes fontos szemelyiseget nev szerint bemutattak, miniszterek, ilyen-olyan hires tancmesterek, kulturalis vezetok, satobbi satobbi, es az is kiderult, hogy nem csak a versenyzok tancolnak szivesen. Az idosebb noket is tobbszor a szinpadra hivta a “mokamester”, es a hetkoznapi rarotongai mamak (gyonyoruen feltoltozve, csudaszep unnepi viragkoszorukkal a fejukon), meg a nezoterrol kivalasztott hiressegek is olyan csipomozgassal raztak, amit a 18 evesek is megirigyelhettek.

A masodik meglepetes akkor ert, amikor utolso nap este setalni indultunk a varosban. Egeszen addig azt hittem hogy a Rarotongai lanyok felenkek, visszahuzodoak es konzervativak (az egyik nap peldaul kihivtak a rendorseget, mert egy ferfi meztelenul fordott a lagunaban es ez elkepzelhetetlen tabunak szamitott…..), amig meg nem lattuk a szorakozohelyekre aramlo extra-rovid miniszoknyas vihancolo “csajok” hadat... uppsz...

Ha mar a meglepeteseknel tartunk, akkor a harmadik meglepetes sem maradhat ki: a bizarr ejszakai korall-lako szornyek. Az mar nem volt meglepetes szamunkra, hogy nappal a laguna tele van kisebb-nagyobb tengeri uborkakkal, de ejszaka a terdig ero vizben setalgatni teljesen mas elmeny. Az osszes koralltomb alol hosszu, tuskes fekete "csapok" kandikalnak ki, mintha minden egyes korall-bucka alatt tobb-szaz fekete polip nyulkalna kifele. Ezek az ejszakai szornyetegek, elkapjak a gyanutlan turista labat, majd szorosan racsavarodva, aprankent bekebelezik az egesz embert. :)))