Bar remenykedtem a csodaban (hogy a magyar konzul ket evben egyszer megiscsak hajlando lesz majd megjelenni Uj Zelandon is a kis ujjlenyomatos csodagepevel) mivel veszesen kozeledett az en utlevelem lejarati ideje is, hat kenytelen voltam en is atruccanni Sydney-be. A magyar utlevel meghosszabbitasahoz szukseges 'effort' (harom ora repulout, tobb mint feloranyi vonatozas ki tavol-nyugat Sydney-be, onnan tovabbi felora gyaloglas a pusztaban, ott tovabbi fel ora varakozas, majd mintegy ot perc ujllenyomat levetel, fenykepezkedes majd ugyanez az utvonal vissza) abszolut nincs aranyban az utlevel ertekevel, semmilyen szempontbol. Illetve meg azt az uj utlevelet is csak hetekkel kesobb postan fogom megkapni.
Mondjuk mivel ilyen csudas baratokkal vagyunk korulveve, szerencsere ez a kiruccanas is sokkal vidamabban telt a Kati tarsasagaban aki elkisert, es igy az unalmas utlevelhosszabbitos hetvegebol, vidam csajos hetvege kerekedett :)
Jo ideje nem tomegkozlekedtunk ennyit, mint Sydney-ben penteken. Szerencsere a tomegkozlekes soran is jol lehet ismerkedni a kulturaval, megfigyelni az emberek viselkedeset, a kulvarosi kornyezetet (ami azert joval masabb mint a belvarosi gazdagok es szepek vilaga).
Ha nem tudtam volna hogy epp Sydnbey-ben vonatozunk, akar Magyarorszagra is tippelhettem volna. Lepten-nyomon 'felismertuk' a Nyugati Palyaudvart, Matyasfoldet, a hatodik es tizenharmadik keruletet, Kobanyat stb. :).
Szerencsere csak!!! egy napunk cseszodott el az utlevel ugyintezessel, keso delutanra sikerult visszaerni a "csodalatos Sydney"-be. Mi legalabbis csodalatosnak lattuk. Harom napig szeles atszellemult mosollyal az arcunkon setalgattunk keresztul-kasul a varosban, egesz nap, mindharom nap, ugy hogy a Kati cipojenek talpa majdnem kilyukadt, de ez cseppet sem valtoztatott a boldog elegedettsegen.
Sydney-t egyebkent tenyleg athatja a divat es igenyesseg. Szep, jol oltozott emberek, kellemes utcazene, jo kajak, kis reszletek amik eszrevetlenul "korbeolelnek" mint a kellemes illat az uzletekben, elo zene az utcakon, (vagy elo zongora-kiseret a vasarlashoz a noi taskaboltban).
Harom napig szivtuk magunkba a 'hangulatot' es a divatot. Nem egyszeru ezt igy elmondani, de en ugy ereztem vasarnap estere, hogy en ugy de ugy megvaltoztam, hogy soha tobbe nem lepek ki parfum nelkul az utcara, es ha megegyszer felveszem azt a kopott szurke pulcsit akkor ott ussetek agyon :).
Mivel mi menok voltunk, egesz hetvegen nagyon menok (meno = divatos, muvelt, kifinomult, szep, illatos, mosolygos, csodafrizuras, kisminkelt) , igy termeszetesen a penteki vacsora megszerzese erdekeben is komoly elokeszuleteket tettunk. Vegulis itt a divat egyik fellegvaraban tenyleg nem letezik olyan hogy "tuloltozott". En ugy ereztem, hogy a legdivatosabb ruhaban, epp a fodrasztol erkezve is eppenhogy csak surolnam a helyi standardot.
Szoval 'feldiszitve' elsetaltunk a Rocks-ba es betertunk (a fiatal pincerek nagy oromere) egy kis olasz kockas-abroszos vendeglobe). aztan annyira elfaradtunk hogy hazasetaltunk es agyba zuhantunk. (figyelve, hogy meg veletlenul se igyunk a hotelban az agy melle helyezett 2decis vizesflakonbol amire fenyegetoen ra volt irva, hogy szomjusagom oltasa nyolc!!! dollarba kerul majd).
Masnap mar sokkal kipihentebben vagtunk neki a varosnak. Ismet a Rock`s-ban kotottunk ki, kicsit kulturalodtunk a muzeumban, megreggeliztunk egy fantasztikus kis kavezo napsutotte hangulatos kis kertjeben, aztan kompra ultunk es tettunk egy kort (a legnagyobbat amit komppal lehetett) a kikotoben (Circular Quay-tol egeszen Watsons Bay-ig es vissza). Hat mondanom sem kell ezt is vegig vigyorogtuk mikozben az elet nagy titkain merengtunk. Visszaerve vegre megneztuk kozelrol az Operahazat is, es tenyleg, a tavolrol ezustosen csillogonak tuno Operahaz kupolaja (vitorlak altal megihletett elliptikus parabolak) ahogy Isti is mar megmondta, valojaban kis, ~10*10 centis egyszeru hetkoznapi feher csempe burkolatbol allnak.
Szep, bar szerintunk peldaul az eredetileg 1898-ban epult, majd kesobb divat es bevasarlokozpontnak atalakitott Quenn Victoria Building legalabb ennyire csodalatos.
A szombatunk tovabbi reszevel nem nagyon untatom a ferfi olvasokat, a noknek elarulom hogy Sydneyben (kenyelmes utcai cipon kivul) nagyszeru cuccokat lehet kapni igy aztan alaposan atvizsgaltuk a kinalatot es szivtuk magunkba a 'divatot', ...es csokkentettuk devizatartalekainkat.
A szombat estenk (mi massal telhet egy szombat este ha az ember csajos hetveget csinal) termeszetesen megint 'felcicomazassal' telt, majd nekivagtunk az ejszakanak.
Nori: pont ugy ereztem magam, mint gimiben amikor buliba indultunk, csak akkor nem ihattunk kozben bort mert apukad kivagott volna minket a sunyiba :).
Jol van, ez tulzas, vegulis csak beneztunk egyetlenegy tengerparti diszkos helyre (amit a liftben velunk utazo csajok ajanlottak), kizarolag szocio-kulturalis kutatas celjabol. Es tenyleg: nem lehetseges tuloltozni az Sydney-i noket. Annal ami itt az atlagos, teljesen hetkoznapi viselet, szinte keptelenseg magasabb tusarkut, rovidebb szoknyat, szebb sminket felvenni/tenni. Gazdagok es szepek. A tengerparti csillogo barban. Ahol meg a levegot is rendszeresen ujra-illatositjak. Hat igy ereztuk magunkat a 'Cargo'-ban. Nezelodunk egy orat, tancoltunk par percet, es hazasetaltunk.
Abbol kovetkezoen ugye, hogy keptelenseg tuloltozni az itteni noket, nem kellett azon aggodnunk az ejszakai utcakon, hogy a mi farmer/cicanadrag-magassarku oltozetunkben barki is barmi kihivot vel felfedezni, ugyhogy zavartalanul hazasetaltunk.
Vasarnap leheletnyit faradtabban, de meg mindig vigyorogva, el-tomegkozlekedtunk Bondi Beach-re. A tengerparti kavezoban ahove betertunk persze elo DJ szolgaltatta a zenet, es a reszletekre figyelve minden kulteri asztal melle be volt allitva es reggel 9 kor is teljes erovel mukodott a futoberendezes, nehogy a reggeli szelloben valaki megfazzon. Megreggeliztunk hat itt, ahogy ket igazi Sydney-i no tenne, aztan megkerdeztem a pincernot, hogy tud-e arrol hogy itt kornyeken vasarnap reggelenkent kezmuves piac van. Hangos hahotaban tort ki, hogy teljesen rosszul gondolom, itt aztan sose volt, nem is lesz az eletben sohasem semmifele vasar. Szerencsere eleg sokat utaztam mar ahhoz, hogy tudom, legtobbszor a helyiek tudnak a legkevesebbet arrol ami az orruk elott tortenik (hasonlokeppen vajmi keves tanacsot tudtam volna adni egy kulfoldinek arrol hogy van-e vasarnap reggelente kirakodovasar Szentendren), rendithetetlenul tovabb kerestuk a vasart, amit egy utcaval arrebb sikeresen meg is talaltunk.
Amikor mar a szinek osszefolytak a szemunkben (es Kati mar vidaman logatta az uj taskajat, en meg az uj karkotoimet), elbuszoztunk Paddington iranyaba hogy innen aztan gyalog visszasetaljunk a varosba. Paddingtont leginkabb ugy tudom jellemezni mint a luxusbutikok, kis galeriak, viktorianus epuletek, bekebeli kavezok kerulete). Paddington erdekes jellegzetessege volt, hogy egy butikba beterve az ember ugyanolyan valoszinuseggel talalhatott ruhakat/cipoket 300 dollarert, mint mondjuk 29-ert (mint peldaul a bor ! csizma amire itt Valaki lecsapott).
Na szerintem mar itt kesesben voltunk egyebkent. kb mar a repter korul kellett volna surgoldnunk amikor meg nagyban a hotelban inteztuk a csomagfelvetelt, es kerestuk a megfelelo vasuti peront a repter iranyaba.
A becsekkolas kisebb szivrohammal kezdodott, mert esetemben kiirta a rendszer, hogy az utlevelem/vizumom mar nem ervenyes. Akar elo is kaphattam volna a nagykovettol penteken kapott igazolast, csakhat egy full magyar nyelvu "Beveteli Pentarbizonylat-tal" es "Magyar Nagykovetseg Ausztraliai Kirendeltsege Utleveligenylesi Formanyomtavany" hivatalos dokumentummal igen nehezen gyoztem volna meg az ausztral ugyintezoket. Rovid konyorgessel egybekotott magyarazkodas es kis mellebeszeles utan vegul az ugyintezo holgy megkonyorult rajtam es kiadta a beszallokartyat, pfff, addigra mar a szivem csak percenkent egyet-kettot vert.
Na most ezutan hogy megnyugtassuk magunkat (kb negyven perccel a gep indulasa elott) beultunk a repteren egy japan etterembe enni egy gyorskajat. Nyugodtan megeszegettuk es epp nekialltunk korulnezni hogy merre van az 56-os kapu (mar ekkor gyanusnak kellett volna lenni, hogy egy 56-os kapu nem lehet tul kozel), amikor utolso figyelmezteteskent bemondtak a nevunket, es ket repteri munkatars rohanva-kiabalva szaladt elenk es elkezdodott a vegelathatatlal rohanas a tobb szaz meterrel arrebb talalhato 56-os beszallokapuhoz. Rohanas kozben meg ramkialtott az ismeretlen repteri munkatars, hogy mire odaerunk legyen a kezemben a beszallokartya, mire rakiabaltam, hogy meg kene allnom, hogy elo tudjam venni, mire visszaorditott, hogy akkor elo ne vegyem, csak rohanjak... hat igy erkeztunk meg egy jo kis futas utan utolsokent a gepre, es a tobbi utas rosszallo pillantasatol kiserve, futastol kiprult fejjel csendben uldogeltunk egy darabig :). Es en mondjuk ereztem, en oszinten ereztem, hogy mar a Bondi Beach-en kesesben voltunk :)
Jaj azt meg gyorsan megjegyzem, hogy en mar igazan es visszavonhatatlanul kiwi vagyok, hiszen az ausztral piacon is ram szoltak, hogy ugye kiwi vagyok, mert mas nem lehetek, annyira egyertelmu hogy aki kora reggel ujjatlan felsoben csaszkal az csakis kiwi lehet senki mas. Sweet as :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése