Nagyon szeretem az indiai kajat. Sot inkabb osszefoglaloan azt mondanam, nagyon szeretek (en is es Isti is) mindent megkostolni ami kulonleges, ritka, vagy etnikai (kiveve peldaul a capauszony levest, vagy egyeb ertelmetlenul kegyetlen eteleket).
Na de visszaterve az indiai konyhara, a csirke korma az egyik kedvencem (holtversenyben a japan ramen levessel es a thai tom yum levessel). Szerintem anyueknak is elnyerte a tetszeset, legalabbis bevagtunk egy haaaatalmas adag lakomat.
Aucklandban viszonylag ritkan tortenik valami (mondjuk Budapesttel osszehasonlitva ahol minden nap lenne mit csinalni), ezert borzasztoan orultem, hogy eppen elkaptuk az eves japan lampafesztivalt meg mielott anyuek elindultak volna haza Magyarorszagra. Eppen hogy csak elkaptuk, ez azt jelenti hogy igazabol a megnyito elotti nap este setaltunk be a kb. 99% os keszultsegu parkba, de meg kell hogy mondjam, ez pont igy IGY volt tokeletes.
Ezt azert tudom mert mi kesobb megegyszer elmentunk a hivatalos lampafesztivalra, es a ket elmeny osszehasonlithatatlan. Egy nappal korabban mar javaban egtek a fenyek, es - mivel csak az igazan elvetemult fotosok vagy lokott turistak latogatnak el egy meg meg nem nyitott lampafesztivalra - alig-alig lezengett valaki a parkban. Vagyis sejtelmesen sotet volt, halk japan zene szolt, egy-ket ember fotozott, es olyan nyugalomban es csondben setaltunk vegig a parkban a lampasok kozott, mintha tenyleg valami mesevilagba csoppentunk volna.
Csudajo volt na.
A masnapi "igazi" program ezzel ellentetben egy rohanos, tulekedos, hangos, ordibalos rendezveny, enyhen ittas fiatalokkal, (en tavaly nem emlekszem hogy ennyi rossz arcu utcagyereket lattam volna), "lampisztikai" szempontbol szinte elvezhetetlen volt. Vagy csak en vagyok kisse antiszocialis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése