December 14-en vegre megerkezett a kis csaladom. Mar nagyon-nagyon vartam hogy ket ev utan iden egyutt unnepelhessuk a karacsonyt. Nem mintha barmi okom lett volna sirankozni, de az elmult ket evben minden karacsony estem kisebb sirdogalasba torkollott es borzaszto lelkifurdalasom volt (es szerintem mindig lesz is) ami miatt mindent hatrahagyva ide koltoztem es Uj Zelandot valasztottam otthonul. Nincs honvagyam, egyaltalan... ne ertsetek felre...es meghoztam ezt a dontest, de ez nem valtoztat azon hogy kicsit mindig ugy erzem, nem illett volna, nem szabadott volna otthagynom Magyarorszagot, ha igazan "jo ember" lennek....
Az utazassal kapcsolatban minden felelmem alaptalannak bizonyult. A Sebestyen csalad minden zokkeno nelkul kezzel-labbal-magyarul kommunikalva siman atverekedte magat a szo szoros ertelmeben vett "fel vilagon", harom atszallason, biztonsagi kapun, utlevel es csomagellenorzesen, szalloda be- es kijelentkezesen, shuttle busz fel- es leszallason ES mindezt ugy hogy meg sosem utaztak repulovel, megis jetlag nelkul, energiaval telve mint a Duracell nyuszik erkeztek meg Aucklandbe.
Par nap utan hamar atalltunk az uj eletmodra, hogy ketto helyett hirtelen ot ember hasznalja a furdoszobat, a kis hutoben immar ot fore zsufoljuk be az elelmiszert, annyi hust eszunk, mint az elmult ket ev alatt osszesen sosem, es nem ket, hanem ot par cipo hever mindig szanaszet :).
Olyan sok mindent szeretnek megmutatni... a gyonyoru tengerpartokat, a deli hegyeket, a maori kulturalis oroksegeket, a felejthetetlen parkokat.... minden helyet ahol korabban jartam es azt gondoltam barcsak ok is itt lennenek. Jo vegre latni ahogy lassan elfelejtodnek az otthoni gondok, lassan enged a feszultseg az agyban, es nap, mint nap csak annyi a "problema", hogy melyik tengerpartra menjunk, merre setaljunk, hol egyunk fagyit aznap. :)
Lassan megszokom, hogy kicsit lentebb kell vennem a tempobol... ha rajtam mulik hajnalban lerepulunk a deli szigetre, megmasszuk a Franz Josef gleccsert, aztan hajokazunk egyet a fjordokon, delutan reszt veszunk egy-ket maori programon es este karacsonyi felvonulason szaladgalunk fel-ala.... de anyueknak ez mind uj. Az egesz "nyaralas-koncepcio" uj.
Ha jol emlekszem 10 evvel ezelott lazitottak utoljara, egy nap setaval Egerben...
Lassan megszokjak hogy sokat fogunk menni tengerpartra, fokozatosan tanulunk "nyaralni".
Nekem pedig ekozben ra kell jonnom, hogy van nehany dolog, amit itt nehez beszerezni es bar nekem mar nem tunik fel, ok esetleg fel oraig keresik a boltban (pl. oszibarackle vagy disznozsir).
Persze vicces helyzetek is adodnak (eleve apu allandoan magyarul magyaraz mindenkinek, ami onmagaban erdekes helyzeteket general....), de peldaul kulon erdekes volt amikor anyu tiltakozott -a magyar fagyi adaghoz szokva...-, hogy uristen o nem kert ilyen sokat hany gomb ez? amikor a bufeben a harmadik -meg mindig az elso gombhoz tartozo- kupac fagyit pakoltak neko a tolcserre.
....ahhoz is hozza kellett szokni, hogy nem kell apropenz a nyilvanos WC hasznalatahoz, mert ingyen van, vagy a tengerpartok "mindenkie" es nincsenek sehol semmilyen keritessel elkeritve, raadasul barbecue sutogetok allnak rendelkezesre, amik (1) mukodnek, (2) ingyen hasznalhatoak, (3) nincsenek lelancolva es (4) senki nem lopta meg el egyiket sem, (5) tisztak.
Mindazok a dolgok amiket szeretunk es mi mar megszoktunk itt, nekik most "elmenyszamba" mennek. :)
Egyszoval vidam lazulassal telnek napjaink :)
Ime nehany bizonyitek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése