Eloszor is Isti rengetegett fejlodott kitesurfozesben. Meg annyira nem tuti, hogy videot csinaljak rola, es kozszemlere tegyem, de annak is hamarosan eljon az ideje. Mindenesetre azok az idok, amikor mobiltelefonnal a kezemben acsorogtam a parton es azert imadkoztam hogy ne torje ripityara magat, mar lejartak. Mostmar merek elovenni egy konyvet (meg amugy is ajandekba kaptam, hogy ne unatkozzak mikozben o a vizen suhan). Mostmar egesz jol beleillik a kitesurfosok taboraba. Nem mintha letezne ez a "tabor", de eleg konnyu beazonositani oket az alapjan, hogy kinek milyen ernyoje van. Altalaban ugyanaz a bagazs gyulik ossze egy-egy szeles napon.
Isti rovidke kitesurf karrierje soran egyszer mar megrepedt a bordaja, elszakadt az ernyo, szetszakadt a zsinor stb...de hosunk meg mindig talpon (illetve mar deszkan) :).
En meg mindig kemenyen semmit nem csinalok. Kiprobaltuk pedig a konditermet nemreg Gezaek invitalasanak koszonhetoen, de en nem vagyok az a stilus.... mar a pilates oran is megmondtak a multkor hogy tul finomkodva es balettosan csinalom a felulest :).
Helyette inkabb a kultura irant erdeklodunk. Peldaul minden este megnezunk egy Magnum epizodot. Na de nemcsak ez, voltunk a Pasifika (igy irjak) fesztivalon. Iden rendeztek meg huszadik alkalommal. Ez egy igazan csaladias fesztival, egy hatalmas park (Western Springs) teruleten, ahol kulonbozo szigeti nepek kepviseltettek magukat egy-egy mini "falu" kereten belul. Szinte minden faluban volt egy kis szinpad, ahol mindenfele tancokat tanitottak es mutattak be, rosszabb esetben ki-mit-tudokat szerveztek a jarokeloknek...,voltak kezmuves satrak es mindenekelott rengeteg erdekes etel-ital.
A polinez kultura athatja a legtobb szigetvilagot, igy szinte mindenhol fellelheto a rengeteg gyerek. Asszem elmondhatom, hogy MINDEN szigetlako imadja a gyerekeket, szinuktol es rosszasaguktol fuggetlenul. Ugyanilyen gyakori az ukulele zene, a foldbe asott kemencekben keszult taro/cassava/husok, a kulonbozo gyumolcskoktelok, sult vagy citromleben pacolt nyers halak (szinte mindenbe belelottyintve egy kis kokuszle). Nagyon eros a kinai behatas is (chop soy), ugyanis a kinaiak meg a szigeti lakossaghoz kepest is olcso munkaeronek szamitottak (nem csoda, mert a szigetiek hogy is mondjam..... olyan raerosek), igy bevandorlasukkal a kinai konyha is betort a csendes oceani szigetvilag kulturajaba.
Ennek ellenere sok kulonbseget is fel lehet fedezni. A tahitiiek kicsit -franciasan- tavolsagtartoak, a tongaiak nagyon komolyan veszik magukat es ritkan mosolyognak, a cook szigetiek lazak es tancoslabuak, a fidzsiiek baratsagosak es mosolygosak, a szamoaiak nagyon szeretnek enni.
Az ember nem is gondolna milyen sokfele nep el ezeken a neha csak par szaz fos lakossagu szigetecskeken. Kepviseltette magat termeszetesen Uj Zeland, a Cook szigetek, Kiribati, Fidzsi, Szamoa, Niue, Tokelau, Tonga, Tuvalu es Tahiti.
Mi is tortent meg?
Itt volt Evi es Miki, a (nem is olyan) friss hazasok, akik ezt a regiot valasztottak naszutuk celpontjaul. Sajna csak par napot toltottek itt, es pont elkaptak a rossz idot, azert remelem jo emlekkent maradt meg ez a par nap. Elmentunk veluk a Bethells Beach-re es a Te Henga walkway-re, es setaltunk rengeteget a varosban.
Eltoltottunk egy napot Waiheken is (ezt mar csak kettesben Istivel). A kis sziget rovid komp utra van Aucklandtol, es egyreszt a szep kis borvidekeirol hires, valamit arrol hogy Waiheken mindig jobb ido van mint Aucklandben. Ez szepen be is bizonyosodott amikor elhagytuk az esos kikotot es szikrazo napsutesben erkeztunk meg a szigetre. Waiheken lehet hogy fantasztikusak a borok, de hogy nagyon dragak is, az mar biztos. A beulos puccos helyeken mondjuk 20 dollarert lehet kapni par szelet fokhagymas bagettet es egy poharka bort, igy ezuttal (sem) hazudtolva meg magunkat, inkabb az "kreativ":) modot valasztottuk. Vagyis vettunk egy uveg behutott bort a helyi kozertben, meg egy fokhagymas bagettet es kiultunk a tengerpartra egy padra borozni. Az gondolna az ember, hogy a puccos helyen mindez mennyivel jobb lett volna, de nem... a tengerparton a barbecue suton a bagettet szuperul meg lehetett piritani, igy parti szelloben, gyonyoru kornyezetben borozgattunk. Nemcsak mi ereztuk magunkat ilyen jol. A part mellett uzemelt egy kis francia palacsintazos, ahol a tulajok: egy fiatal francia csalad elvezte a nyarat kempingszekekben olvasgatva, pihengetve. Mintha csak egy kepeslapbol leptek volna elo, lathatolag (ok is) az almukat valositottak meg.Legkozelebb beszamolunk a hazrol is amit nemreg vettunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése