068) NYARALAS OZIBAN (BEVEZETES)

Be kell hogy valljam, szinte minden hetvegen amikor sut a nap es setalunk a tengerparton, ugy erzem, mintha egyebkent is nyaralnank, de azert megis nagyon vartuk ezt a ket het nyaralast Ausztraliaban.

Szokas szerint az utolso pillanatban SEM tudtuk meg, hogy pontosan hova is megyunk es mit fogunk csinalni, de hat ezen nem kell meglepodni. Mivel Isti is meg en is penzugyi elemzok vagyunk, verunkben van a “hezitalas”, vagyis hetekig fontolgatjuk, elemezgetjuk a lehetosegeket, hogy vegul az utolso nap tanacstalanul uljunk, mert meg mindig semmit nem inteztunk el. Raadasul Istit ledontotte a labarol valami nyavalya indulas elott 3 nappal, es lazasan nyomta az agyat. Felo volt, hogy a hatron ki fogjak szedni hokameraval es hazakuldik. Szerencsere az utolso delutanra jobban kezdte erezni magat, es el tudtunk indulni.

A Jetstar adott egy kezdo lokest a programszervezeshez. Az tortent, hogy direktbe foglaltunk returjegyet Auckland – Cairns –Auckland korre, de a Qantas fapados aga szinte naponta valtoztatgatta egyoldaluan a menetrendet, igy vegul az uj utvonal (kenyszerbol) Auckland – Melbourne- Cairns, vissza pedig Cairns – Sydney- Auckland lett. Ez nem volt olyan kellemes mint amilyennek hangzik, mert mind Melbournben, mind pedig Cairnsben, epp csak par oranyi atszallasi idonk volt, igy a csomagok atcsekkolasa, biztonsagi ellenorzes stb elintezese utan mar szinte semmire nem volt ido (legalabbis Sydney-ben nem tudtuk vegul elhagyni a repteret).

Szerencsesebbek voltunk a Melbourne-i atszallassal. Itt Istinek van egy nagyon regi ismerose, egy srac akivel anno Angliaban egyutt jart suliba, aztan utazgattak erre-arra, vele beszeltunk meg talalkozot. Eleg bizar egymasra talalas volt, mert a gepunk ejfel korul erkezett meg, s hajnalban indult tovabb, igy ejszaka setaltuk korbe Melbourne-t, (mar amennyire tudtuk).

Steve probalt egy karacsonyi kirakatot mutogatni latvanyossagkent, ami tenyleg szuperul nezett ki, marionette babokkal es (nem mukodo) fenyekkel, de el kellet magyarazni a latvanyt, hogy el tudjuk kepzelni. Nappal a babuk szaja (allitolag) mozog, mikozben karacsonyi dalokat enekelnek, az Ajandekgyarban pedig a kis manok a futoszalagon haladnak es kis kalapaccsal gyartjak a babakat/kisautokat.

A sotet nema ejszakaban igazi kihivas volt elkepzelni. Amugy is fura volt valakivel beszelgetni, akit az ember kb tiz eve nem latott, megsem kerdezgethetem, hogy na mi ujsag, (nehez kapcsolodasi pontot talalni). Steve rendes volt egyebirant, felajanlotta, hogy szundithatunk nala par orat mielott tovabb indulunk, igy kb egy ora alvas utan “teljesen kipihenten” indultunk tovabb Cairnsbe.

Eloszor Clifton Beach-en szalltunk meg, ami Cairnstol kb. fel oranyi autozasra van. Itt egy szep tiszta kis apartmant sikerult kiberelni (ekkor meg nem tudtuk mennyire meg kell ezt becsulni).

Bar sok kollegam figyelmezetett a viragzo krokodil elovilagra, azt megsem gondoltam, hogy tenyleg ennyire “kozeli” az elmeny. Gyarkolatilag nehez volt olyan helyen setalni, ahol NE lett volna kirakva a nagy sarga tabla jelezve, hogy itt nem ajanlatos kozel menni a vizhez, megkevesbe labat logatni benne, mert krokodil elohely.

Ilyen tablakat nem elhagyatott folyoknal, hanem mondjuk a palmafas tengerparttol egy-ket meterre, az utmenti setanytol fel meterre, vagy akar egy elegans hotel bejarata mellett kell elkepzelni. Eleg bizarr. Hozzateszem nem lattunk egyetlen vad krokodilt sem, hal istennek.

Vannak tovabba merges kigyok es pokok, de hat ezekre mar oda sem figyeltunk, ugyanis egy nagyobb veszelyforras kototte le a figyelmunket. A meduzak.

Sajnos a buvarszezon egybeesik a meduzaszezonnal (novembertol kb marciusig), ami nem lenne baj, ha nem a kockameduzarol es az irukandjirol lenne szo. Ezek egy nagyobbfajta embert is konnyen leteritenek. A kockameduza ugy hirlik kb. 20 perc alatt vagy megol, vagy tuleled (legalabb hamar kiderul), az irukandjit altalaban tuleled, de sokkal fajdalmasabb. A Wikipedia szerint a paciensek tobb esetben konyorogtek az orvosnak az eutanaziaert es tipikus tunet volt a “kozelgo veg” erzese annyira szenvedtek. Szerencsere ez nem teszteltuk.

A veszelyt ki lehet vedeni, ha az ember allandoan buvarruhat hord (bakanccsal, kesztyuvel, csuklyaval) amikor bemegy a vizbe, de akkor meg ott van a hoguta.

Hamar kiderult hogy van erre megoldas: a meduzaruha (stinger suit) formajaban, ami neylonos anyagbol keszult, kesztyuvel, sapkaval ellatott, de megis joval vekonyabb mint a legvekonyabb buvarruha. Kicsit maceras felvenni-levenni, de inkabb vallaltuk az ezzel jaro faradsagot. Igy aztan a mellekelt furdoruhas kepek jelzesertekuek, miszerint alapvetoen igy neztunk ki, de altalaban fekete batman-jelmezben voltunk lathatoak.

Az az ausztralok a maguk modjan probalnak vedelmet nyujtani a meduzak ellen a part mentek felallitott hatalmas haloval korbevett kordonokkal, persze nem garantalnak semmit. A halo szovese egyebkent is sokkal ritkabb, mint amire az irukandji kiszuresehez szukseg lenne (tovabba ilyen halo nincs is mindenhol)

Clifton Beach, es foleg a tole kicsit eszakra fekvo Palm Cove ettol eltekintve igazi idilli nyaralohelyek, tropusi meleggel, 100% os paratartalommal, gyonyoru kertekkel, valamint illatos palmafas tengerparti setanyokkal.

Elso programunk a kozeli allatkert volt. Nem tunik tul erdekesnek, de mivel ez TROPUSI allatkert volt, azert megis elmenyszamba ment. Nem tul gyakran lat az ember elo bemutatot kigyokkal, tropusi madar show-t, krokodil etetest, vagy olelgethet koalat vagy kiskrokodilt (tetszes szerint). Elobbi persze sokkal nepszerubb, igy aztan egy kis koala a sorban allo emberek kozul kb 10-et olel meg viszonlyag bekesen, aztan elege lesz es le kell cserelni egy “friss” koalara. Mar-mar allatkinzas-szamba megy a program, ugyhogy en nem kertem “eroltetett koala-olelest”.