036) GYEREKNAPI HÉTVÉGE

Már 3 hete vagyunk itt, de már úgy tűnik sokkal több ideje jöttünk el. Valószínű azért, mert annyi minden történik körülöttünk itt a Vitorlák Városában.

A hétvégén sem sikerült unatkozni, mert a jó időnek hála sikerült programokat szerveznünk. Az időjárásra azt mondják az itteniek, hogy ha nem tetszik, akkor várj még 5 percet. És ez nagyjából igaz is. Eddig legalábbis nem esett heteken át az eső, nem volt napokig beborulva, viszont párszor ömlött egy két órán keresztül, hogy utána újult erővel süssön a Nap, a szép zöld gyepek felett. Sajnos fordtva is igaz, és van úgy is eleg gyakran, hogy egyszerre süt a nap, és közben szemerkél. Mivel még mindig nincs kocsink azt megtanultuk, hogy azért mindig legyen kéznél egy esernyő.



Szombaton megnéztük az Auckland múzeumot, vasárnap pedig egy óriásit sétáltunk a lakástól a tengerpartokig.






A múzeum egy hatalmas park szivében van, nem túl messze a város központjától, mi mégis úgy döntöttünk, hogy busszal közelítjük meg. Ez hibának bizonyult, aminek sikerült egy majd egy órás városnéző körbebuszozássá válnia. Rossz irányba szálltunk fel a buszra XD ... No de annyi baj legyen, végülis nem siettünk. A belépő aucklandi polgároknak ingyenes - tehát nekünk is - mi mégis leadóztunk a kultúra oltárán, és befizettünk egy teljesen felesleges és hiábavaló "idegenvezetésre". A múzeum széles tárháza a csendes óceáni kultúráknak. Végtelen mennyiségű fafaragás gazdagítja a gyűjteményüket, de megtudhatjuk azt is,hogy milyen volt itt az élet az első telepesek idején egy korabeli aucklandi utcakép másán keresztül. Egy kis házikóban demonstrálják, hogy mi történne velünk egy esetleges vulkánkitörés esetén. Meglepő módon a kormánynak van erre terve, és a lakosságot is igyekeznek felkészíteni például TV reklámok útján, hogy mit tegyenek, és hogy milyen készletek legyenek a házban, ráadásul még a biztosító is fizet ebben az esetben. Nem úgy, mint Magyarországon, ahol azért nagyobb esélye van egy árvíz katasztrófának, és csak a vállát huzogatja majd a biztosító meg a kormány, mint pár évvel ezelőtt.





De beléphettünk egy igazi marae-be azaz maori közösségi házba is, amit az egyik törzs adományozott a múzeumnak, és még mindig szent hely. Ezekről ugye azt kell tudni, hogy még mindig használatban vannak az ország rengeteg pontján, és ezek a spirituális központjai, valamint gyülekező helyei a falvaknak / közösségeknek. Nem léphet be bárki, csak az akit egy folklór ceremónia keretén belül invitálnak be. Az összes ilyen épület nagyon hasonló, hasonlít a templomra, pirosra van festve, és eszméletlen részletgazdagságban van kifaragva. (Csak zárójelben: a 3. kép egy csűr / kamra volt de jól érzékelteti az épület jellegét, és a külső diszitést)


Vasárnap igazán szép idő lett! Úgy terveztül eredetileg, hogy elmegyünk egy közeli szigetre, Rangitoto-ra (első kép) egy majd 12km hosszú túrára, de azt olvastuk, hogy tekintettel arra, hogy egy vulkanikus képződményről van szó, eléggé éles kövek lehetnek az úton, és Edi játszós cipője ugye még nem érkezett meg. Alternatív megoldásként a sétát választottuk a tengepartokhoz: Castor Bay, Campbells Bay. "November végéhez / December elejéhez" mérten én teljesen jól elvoltam a rövidujjúban és rövidgatyában :) Rengeteg ember jött le sétálni a homokban, futtatni a kutyát és gyereket, vagy csupán kiülni egy padra és élvezni a napsütést és a víz látványát. Volt aki kajakozott, volt aki egy szörfdeszkán evezett, de azért senki nem ment be neoprén nélkül a vízbe!

Végezetül pedig: telihold van - és a hátsó udvarból ezt meg is örökítettem! Nem pont úgy néz ki mint egy kosárlabda? Még a csíkjai is megvannak... Vagy mint a Csillagok háborújában a halálcsillag... minden esetre nem tűnik természetes képződménynek.