Ma reggel karácsony révén, és mert különösen szép volt a szállásunk, engedélyeztünk magunknak egy „sokáigalvást”, majd tettünk egy túrát a Temple Basin nevű track-en. Trükkös elnevezés, a neve még nem sejtette, (és a recis sem sejttette, akit megkérdeztünk), hogy gyakorlatilag egy hegy megmászásáról van szó, majdnem egyenesen fölfelé. Ez egyébként az Arthurs pass síterepe télen, most nyáron pedig egy kavicsokkal borított hegyről beszélünk. Nos egész délelőtt másztunk és másztunk és majd ki nyúltunk mire felértünk. De megérte, a panoráma ami elénk tárult tényleg csodás volt és nagyon büszkék voltunk magunkra, amikor ránézve a szemközti hegyen lévő gleccserekre azt láttuk, hogy mi magasabbra másztunk a mi hegyünkön.
Totál kimerülve ültünk autóba végül valamikor délután és indultunk tovább Punakaki-ba (tudom, tudom hogy vicces a neve) hogy megnézzük a híres-neves pancake rocks és blowhole-okat. A Punakaiki-i Pancake Rocks egy biotörmelékekből évmilliók alatt a tenger mélyén kialakult lemezes kőzet, amely lerakódott a tenger mélyén, de a vetődések, talajmozgások felszínre hozták. Igazából a tudósok ma sem tudják, hogy pontosan hogyan alakultak ki. Mindenesetre a víz és szél ereje folyamatosan rombolja őket, alakítja a formájukat, így érdekes alakzatok bontakoztak ki belőlük, sokan tigriseket, óriásokat, manókat vélnek felfedezni egy-egy formában.
Ma jelentem büszkén, megint én vezettem rengeteget, szerpentines úton, baloldalon (ezt maximum a hozzám hasonlóan ritkán vezető lányok fogják csak értékelni, de azért leírtam). És elég korán megérkeztünk a lefoglalt Kiwi parkos szállásunkra. Ez inkább egy lepukkant farmhoz hasonlított, tenyeres talpas, kockásinges tulajjal, aki kijelentette, hogy a mosógép a közös helyiségben csak és kizárólag hidegvízzel működik, hát kénytelen voltunk így kimosni a ruhákat. A kiwikben az egyetlen idegesítő tulajdonság, amit éreztünk (amellett, hogy nagyon kedves, nyugodt, udvarias és rendszerető emberek), hogy állandóan a környezetvédelem és ökoizémizé fontosságát hangsúlyozzák. De ha megnézed az összes nevezetességüket, állatparkjukat, pingvinrezervátumukat, vagy akármit, akkor biztos lehetsz benne, hogy a büfé, ajándékbolt, WC, étterem és kávézó, ami az adott „nevezetességre” épült, ötször akkora helyet foglal el, mint maga a rezervátum, vagy ökoakármi. S ha megkérdezed (megtettük sokszor), hogy ugyan mire lesz fordítva a belépőm ára, akkor egyértelműen vagy a büfét, vagy az éttermet fogják bővíteni belőle, nem az árva kismadarak kapnak új keltetőt. Illetve védjük-óvjuk a fákat-bokrokat, de hogy tonnányi felesleges szóróanyag van minden egyes utcasarkon, ami erről vagy arról a nevezetességről tájékoztat, vastag fényes papíron. Na de mindezek ellenére ez még mindig sokkal de sokkal jobb és környezettudatosabb hozzáállás mint nálunk itt Európa szívében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése