Ha NYAR es ha UJ ZELAND, akkor KEMPING/TENGERPART. :). Aucklandtol par oranyi autozasra mar fantasztikusan szep tengerpartokra juthatunk el, es Uj Zeland nagy elonye, hogy nem kell hetekig tervezgetni egy szuper nyaralast, hanem egy hosszu (vagy akar rovid) hetvegen felpattanunk (repulo helyett) a negykerekmeghajtasu kisautonkba, es par ora alatt mar meg is erkezunk egy alom-tengerpartra. Tovabbi elony, hogy ha nem akarsz rengeteg penzt elkolteni szallodakra, akkor itt mindig valaszthatod a budget megoldast, satrazast, vagy backpacker szallasokat, amik, -mint korabban mar irtuk- szinte mindig nagyon kenyelmes lehetoseget jelentenek. A holiday park-ok es hostelek bar olcso szallasok, megis a legszuksegesebb dolgokkal felszereltek es kedves emberekkel lehet megismerkedni.No de kezdem az elejen. Oktober 23 a munka unnepe itt, amit a munka elkerulesevel unnepelnek, tehat a kovetkezo hetfot kiadjak szabadnapnak. Ezert pentek este iszonyatos sebesseggel terveztunk, pakoltunk, keszulodtunk, hogy szombat koran reggel el tudjunk indulni a tervezett Coromandel felsziget-i kirandulasunkra, amit a kovetkezo utvonalra terveztunk:
Indulas Auckland-bol reggel minel korabban, a 25-oson le Thames-ig, ahol elfordulunk eszakra a Coromandel felszigetre, es felvezetunk egeszen Port Charles-ig, ahol egy erdekesnek igerkezo program volt teriteken, nevezetesen a "Masodik Port Charles-i Paua Fesztival". A paua, (csak az otthoniaknak, mert itt mindenki ismeri), egy kulonleges kagylofajta, itt talan kevesbe szamit kulonlegessegnek - neha meg az utszelen kis standokon is aruljak foleg videken-, de kulfoldon mindenkeppen inyencseg, az ara kis tulzassal az aranyeval vetekszik. Egyreszt megesszuk, masreszt kulonleges szerepe van a maori kezmuvessegben: fafaragasokban altalaban a figura "szeme" egy beragasztott szines paua kagylodarabka, mely az osok figyelo tekintetet jelkepezi. Nagyon finom, kivulrol eleg csunya fekete, de belul feher husu kagylofajta. Lehet kagylofasirtot csinalni belole, bundazva kirantani, vagy grillezve-sutve enni. Mi elmentunk Port Charles-ig ezert az elmenyert. Nos meg kell mondjam, nem erdemes :). Coromandel varoskajatol nem sokkal eszakra az ut aszfalt helyett murvara valt, ami elegge megviseli a gumikat, iszonyu poros, emellett -mivel kanyargos hegyi utrol beszelunk-, meglehetosen balesetveszelyes is. Amint megerkeztunk ra kellett jonnunk, hogy a Paua fesztival inkabb egy kis falusi osszeroffenesnek mondhato (europai szemmel nezve legalabbis), mert mindossze ket harom nenike sutogetett paua-t, mikozben harom-negy standon kezmuves cuccokat es borokat arultak. Ennyi erovel amikor Jancsi bacsi a sarki kocsmaba megy, nyugodtan kijelenthetne, hogy o bizony a regionalis borfesztivalra igyekszik. A latogatok szerintem kb. a kornyezo harom telepulesrol erkezhettek, viszont a belepot igy is bankkartyaval lehetett fizetni egy lakokocsiban. Azert ha mar ott voltunk megkostoltuk a hires-neves paua-t. Ha egy kis surimit ledaralok, osszekeverem gombaval es azt sutom ki, akkor szerintem korulbelul elo tudnam allitani a paua fasirt izet (persze azert nagyon finom volt).
Indulas Auckland-bol reggel minel korabban, a 25-oson le Thames-ig, ahol elfordulunk eszakra a Coromandel felszigetre, es felvezetunk egeszen Port Charles-ig, ahol egy erdekesnek igerkezo program volt teriteken, nevezetesen a "Masodik Port Charles-i Paua Fesztival". A paua, (csak az otthoniaknak, mert itt mindenki ismeri), egy kulonleges kagylofajta, itt talan kevesbe szamit kulonlegessegnek - neha meg az utszelen kis standokon is aruljak foleg videken-, de kulfoldon mindenkeppen inyencseg, az ara kis tulzassal az aranyeval vetekszik. Egyreszt megesszuk, masreszt kulonleges szerepe van a maori kezmuvessegben: fafaragasokban altalaban a figura "szeme" egy beragasztott szines paua kagylodarabka, mely az osok figyelo tekintetet jelkepezi. Nagyon finom, kivulrol eleg csunya fekete, de belul feher husu kagylofajta. Lehet kagylofasirtot csinalni belole, bundazva kirantani, vagy grillezve-sutve enni. Mi elmentunk Port Charles-ig ezert az elmenyert. Nos meg kell mondjam, nem erdemes :). Coromandel varoskajatol nem sokkal eszakra az ut aszfalt helyett murvara valt, ami elegge megviseli a gumikat, iszonyu poros, emellett -mivel kanyargos hegyi utrol beszelunk-, meglehetosen balesetveszelyes is. Amint megerkeztunk ra kellett jonnunk, hogy a Paua fesztival inkabb egy kis falusi osszeroffenesnek mondhato (europai szemmel nezve legalabbis), mert mindossze ket harom nenike sutogetett paua-t, mikozben harom-negy standon kezmuves cuccokat es borokat arultak. Ennyi erovel amikor Jancsi bacsi a sarki kocsmaba megy, nyugodtan kijelenthetne, hogy o bizony a regionalis borfesztivalra igyekszik. A latogatok szerintem kb. a kornyezo harom telepulesrol erkezhettek, viszont a belepot igy is bankkartyaval lehetett fizetni egy lakokocsiban. Azert ha mar ott voltunk megkostoltuk a hires-neves paua-t. Ha egy kis surimit ledaralok, osszekeverem gombaval es azt sutom ki, akkor szerintem korulbelul elo tudnam allitani a paua fasirt izet (persze azert nagyon finom volt).Egy ora mulva ugy dontottunk, hogy magunk mogott hagyjuk a kis fesztivalocskat, es szegeny Subit megint kiteve a rengeteg pornak es utkozes-kockazatnak, elindultunk visszafele a szerpentines uton Coromandel varosba.
Isti megkostolt egy kis nyers osztrigat valahol utkozben....
A "fesztivalozas utan" tehat a Coromandel keleti partjan del fele autozva ugy terveztuk megnezzuk a tengerpartokat, nevezetesen Whangapoua-tol eszakra New Chums-t, vasarnapra pedig ettol kicsit delebbre Hahei partjait, itt is fokepp a nevezetes Cathedral Cove-ot. Ha rosszra fordul az dojaras akkor pedig a kozeli melegvizes tengerpartot. A keleti part tengerpartjai viszont tenyleg gyonyoruek. Estere levezettunk a Whitiangi-i kempingig, ahol satoroztunk (also kategorias kemping asszem nem is jovunk tobbet). A masodik napot pedig a New Chums (a szomszed ajanlotta es abszolut bejott) strandon toltottuk, a kepek tanulsaga szerint is fantasztikusan ereztuk magunkat. Amikor kistrandoltuk magunkat es elegge megeheztunk, tovabb indultunk delnek es ejszakara a Hahei Holiday Park Backpackers reszlegen szalltunk meg (ez viszont gyonyoru kornyezetben egy szuperul felszerelt fantasztikus kemping).
Masnap reggel ujult erovel fedeztuk fel a kornyeket. A Hahei-i kemping tengerpartjatol indul egy egyoras hegyi urautvonal a kornyezo kisebb oblokbe, tobbek kozott a Cathedral Cove-hoz, aminek a jellegzetessege a hatalmas boltiv az egyik oldalon, a masik oldalon pedig egy kisebb vizeses. Gemstone Bay, Stingray Bay szinten utkozben vannak, de ezek inkabb nagy koves-kavicsos helyek, mint strandolos tengerpartok, habar tengeri termeszetvedelmi helyhez tartoznak, tehat biztosan jo lehet sznorkelezni. Ezuttal nem probaltuk ki. Utolso nap a homokos partokon furodtunk es suttettuk magunkat (en 30 faktoros naptej vedelme alatt, amibol csak a labfejemet felejtettem ki, az jol le is egett....). A kepekbol azt hiszem latszik miert a Coromandel az egyik legkedveltebb kirandulohely a kiwik koreben. A partok idilliek, strandolo (legalabbis ezen a hetvegen) nagyon keves volt, igy zavartalanul elvezhettuk a vizet es napsutest.... mi felvettuk a buvarruhat, de sokan voltak akik furdoruhaban is "kibirtak" a most meg elegge hideg vizet. (kb 15 fokos lehetett egyebkent....), en 5.5 millis neopren ruhaban azert jol elvoltam.
Mint Uj Zelandon amugy is szokasos: allatok es emberek jol megvoltunk egymas mellett..... a tengerpartokat ezuttal nehany tuturiwhatu-val (NZ dotterel), pied shag-gel (a hosszunyaku) es oystercatcher-rel (a kis feketek) osztottuk meg. Remelem jol gondolom, hogy ezek azok... sajnos magyarul nem tudom a nevuket, ha egyaltalan van nekik...
Azon mar meg sem lepodok, hogy amikor itthon felallitottam a satrat tisztitani es szaradni.... Greti jelezte, hogy legkozelebb ot se hagyjuk itthon... kitunoen erti a kempingezes csinjat-binjat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése