íme az egyik legvadabb Nyugati tengerpart, Piha. Piha természetesen mint sok más hely, fontos maori történelemmel rendelkezik. Az itt található Lion Rock oldalán laktak a maori ősök mikoris ezen a vidéken halásztak. felmásztunk a kőre (van néhány helyen lépcső és kötelek) és őszintén szólva nem lehetet titt túl kényelmes az élet, nem is értem miért akartak ilyen közel lenni a tengerhez, lakhattak volna akár a közeli dombokon is. Fura, mindenesetre a hely valóban nagyon vadregényes és a tenger sem mutatja itt túl szelíd oldalát. A táblák mind arra figyelmeztetnek, hogy légy óvatos, mert sok halász veszette életét itt miközben rossz követ választott és elmosta a tenger. Ez a part a szörfösök egyik legkedveltebb helye a nyugati parton. ennek okáról is rengeteg információ található a parti táblákon és ismeretterjesztő szövegeken, én sajonos nem vagyon nagy szakértő de annyit sikerült leszűrni hogy itt a hullámok iránya és törése is pont megfelelő egy szuper kis szörfözéshez. Számomra továbbra is elég hülye sportnak tűnik a szörf, ahogy elnézegettem ezeket a szerencsétlen kis fejeket a vízben, idejük nagy része azzal telt el hogy vacogva feküdtek a deszkán és evezgettek befelé a hullámok iránzába, miközben a hullámok folyamatosan mosták ki őket a part felé. ha végre valaki nagy nehezen bejutott oda, ahol már fel tudot tállni és meg tudta lovagolni valamelyik hullámot ( amire megint csak várnia kellett úgy egy negyed órát), akkor fél percig tartott az élvezet, met a hullám egyből ki is dobta a partra és kezdődhetett megint a hosszas beevickélés és hercehurca. A mai mottó tehát így hangzik, ne szörfözz, búvárkodj. Mi azért nem is erőltettük meg magunkat, búvárkodni nem itt fogunk hanem a Poor Knights Islanden egyszer majd, de addig is sétáltunk egyet a parton, szétszedtünk néhány kisodort hínárt amik érdekes módon olyanok mintha műbőr szíjak lennének, aztán fogtuk magukat és nemes egyszerűségel belefeküdtünk a homokba. hogy ez mennyire relaxáló el se tudom mondani. feküdni a homokban, hallgatni a tenger robaját (a pihai tengerpartot ugyanis nem igazan a lagy hullámzás jellemzi, úgyhogy itt moraj helyett robaj hallható). Mire felkeltünk eléggé el is fáradtam a nagy hallgatózásban. Na igen kis izgalom is vegyült a napi programba, azt hittük hogy a Piha felé vezető úton majd rengeteg benzinkútba botlunk, ahol bármikor feltankolhatjuk Subit, de sajna kiderült, hogy amint Henderson-t elhagytuk nincs több lehetőségünk. Mi pedig Hendersont, hát majdnem üres tankkal hagytuk el nagy előrelátóan, úgyhogy az odafelé és visszafelé vezető úton az összes diplománkat és egyetemi tudásunkat latba vetve optimális váltakozásban használtuk a gázt ad - gurul , technikát, ami egy ilyen szerpentines úton nem kevés koncentrációt igényelt, és ismét nyertünk, szépen begurultuk Hendersonba. Alább nélhány kép a kirándulásról és egy kis videó a bátor szörfösről aki semmitől sem fél.
íme az egyik legvadabb Nyugati tengerpart, Piha. Piha természetesen mint sok más hely, fontos maori történelemmel rendelkezik. Az itt található Lion Rock oldalán laktak a maori ősök mikoris ezen a vidéken halásztak. felmásztunk a kőre (van néhány helyen lépcső és kötelek) és őszintén szólva nem lehetet titt túl kényelmes az élet, nem is értem miért akartak ilyen közel lenni a tengerhez, lakhattak volna akár a közeli dombokon is. Fura, mindenesetre a hely valóban nagyon vadregényes és a tenger sem mutatja itt túl szelíd oldalát. A táblák mind arra figyelmeztetnek, hogy légy óvatos, mert sok halász veszette életét itt miközben rossz követ választott és elmosta a tenger. Ez a part a szörfösök egyik legkedveltebb helye a nyugati parton. ennek okáról is rengeteg információ található a parti táblákon és ismeretterjesztő szövegeken, én sajonos nem vagyon nagy szakértő de annyit sikerült leszűrni hogy itt a hullámok iránya és törése is pont megfelelő egy szuper kis szörfözéshez. Számomra továbbra is elég hülye sportnak tűnik a szörf, ahogy elnézegettem ezeket a szerencsétlen kis fejeket a vízben, idejük nagy része azzal telt el hogy vacogva feküdtek a deszkán és evezgettek befelé a hullámok iránzába, miközben a hullámok folyamatosan mosták ki őket a part felé. ha végre valaki nagy nehezen bejutott oda, ahol már fel tudot tállni és meg tudta lovagolni valamelyik hullámot ( amire megint csak várnia kellett úgy egy negyed órát), akkor fél percig tartott az élvezet, met a hullám egyből ki is dobta a partra és kezdődhetett megint a hosszas beevickélés és hercehurca. A mai mottó tehát így hangzik, ne szörfözz, búvárkodj. Mi azért nem is erőltettük meg magunkat, búvárkodni nem itt fogunk hanem a Poor Knights Islanden egyszer majd, de addig is sétáltunk egyet a parton, szétszedtünk néhány kisodort hínárt amik érdekes módon olyanok mintha műbőr szíjak lennének, aztán fogtuk magukat és nemes egyszerűségel belefeküdtünk a homokba. hogy ez mennyire relaxáló el se tudom mondani. feküdni a homokban, hallgatni a tenger robaját (a pihai tengerpartot ugyanis nem igazan a lagy hullámzás jellemzi, úgyhogy itt moraj helyett robaj hallható). Mire felkeltünk eléggé el is fáradtam a nagy hallgatózásban. Na igen kis izgalom is vegyült a napi programba, azt hittük hogy a Piha felé vezető úton majd rengeteg benzinkútba botlunk, ahol bármikor feltankolhatjuk Subit, de sajna kiderült, hogy amint Henderson-t elhagytuk nincs több lehetőségünk. Mi pedig Hendersont, hát majdnem üres tankkal hagytuk el nagy előrelátóan, úgyhogy az odafelé és visszafelé vezető úton az összes diplománkat és egyetemi tudásunkat latba vetve optimális váltakozásban használtuk a gázt ad - gurul , technikát, ami egy ilyen szerpentines úton nem kevés koncentrációt igényelt, és ismét nyertünk, szépen begurultuk Hendersonba. Alább nélhány kép a kirándulásról és egy kis videó a bátor szörfösről aki semmitől sem fél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése