WAITOMO-AUCKLAND (2008. december 28.)

Ma reggel végre nem vettük sietősre az iramot, és igazság szerint tegnap este megint kicsit drágább szállást fizettünk, hogy végre ne dorm-ban kelljen aludni, és kényeztettük magunkat egy késő 8 órai felkeléssel. Ez utunk során igazi luxusnak számított, hiszen annyira feszített volt a „terv”, hogy ezt is ritkán engedtük meg magunknak. Végülis Új Zélandra nem pihenni megy az ember, a lézengésre ott volt Fidzsi.
Szóval mára „világító kukacos barlang” volt a program. Három barlang is van Waitomo-ban, amit meg lehet nézni, sőt rengeteg „barlangprogram” közül lehet választani. Mi egy barlangot néztünk meg, azt, amiben rövid séta után kis csónakokba kell szállni és a túravezető beevez a csapattal a barlang legsötétebb bugyraiba, ahol a plafonról kis ezüstlánchoz hasonlóan milliónyi bebábozódott Kauri hernyó lóg lefelé. Ezek a kukacok világító ragadós cseppeket eregetnek le magukból így csábítják magukhoz táplálékukat, a rovarokat. Az dolog érdekessége, hogy ha ők maguk kikelnek, akkor ugyanúgy a csapdájába eshetnek egyik bábtestvérüknek. A túra egy kisebb cseppkőbarlangon vezet át, kár, hogy mindenki lesimogatja a cseppköveket, köztudottan gátolva ezzel a továbbképződésüket. A világító kukacos barlangfolyosók tényleg csodálatosak, mintha egy fantasztikus csillagos ég alatt gondoláztunk volna. Elképzelhetetlen mennyiségű csüngő ezüstszínű világító cseppecske vett minket körül mintha mind egy-egy csillag lenne.

Waitomo másról is híres, például egy gazdag krapek csinált itt egy Hobbit szállót, ahol a berendezési tárgyak, szobák, bejáratok pont olyanok, mint a Gyűrűk Ura hobbit lakjai. Illetve angóranyúl-nyírást is meg lehet nézni. Ezt nem hagytuk ki, bár kicsit kegyetlen volt, amikor a nyuszi lábait négyfelé kikötötték és a pociját elkezdték zümmögve nyírni. Nem biztos, hogy ő is annyira élvezte, de azért túlélte, sőt állítólag alig várják a megváltó nyírást, mert addig kilónyi szőrt kell magukon cipelni. Azért a nyuszi nem ugrott önként és dalolva a feszítő-satuba.

Kora estére értünk Aucklandbe. A szállás a város szívében volt, a Queens Backpackers. A recepciós egy hatalmas dfidzsi-i krapek, Tom volt, akivel nagyon összebarátkoztunk, főleg Isti tetszett neki, gyanítom minimum langyi volt a fickó, mert percekig hosszasan szorongatta Isti kezét, amikor bemutatkoztunk. Nyakunkba vettük megint a jól ismert Auckland utcáit. Vacsira készültünk és előételnek vettünk egy-egy csomag sushit, amit itt nagyon olcsón take-away-ként árulnak az utcán. Aztán megtaláltuk a lehető legjobb helyet az evéshez. „BBQ on the Queen”, a legeslegjobb hely Aucklandben. Ez egy önkiszolgáló alapon működő mindenféle finomságokkal megpakolt svédasztalos kiszolgálású all-you-can-eat sushi és wok bár, ahol nyersanyagokat találsz a svédasztalon, leülsz egy asztalhoz, ahol a pincérek már felhevítették számodra a kis gázrezsót, és magadnak dobálhatod fel a finomságokat a placcra. Rengetegféle pácolt húsból, köretből, sushiból, levesből, italból, salátából lehetett választani, végig sem bírtuk enni a menüt. Legérdekesebbek a kiwi-, rizs- és algalevesek voltak. Ezekből kétszer háromszor is repetáztunk. Annyit ettünk, hogy alig bírtunk hazamenni.