Korabban sokszor hangsulyoztam, hogy elemzo letunkre mindent otvenszer megfontolunk, atragunk es meg kettot alszunk is ra mielott meghozzuk a dontest.... de legalabb ugyanilyen gyakran ennek pont az ellenkezoje is igaz.
Tortent peldaul mult het kozepe tajekan, hogy Geza (www.rotorman.hu) megemlitette, hogy epp a Great Barrier szigetecsken allomasoznak Rotorral, mielott tovabb indulnak melegebb egtajak fele, s ha kedvunk tartja csatlakozzunk hozzajuk a hetvegere a hajora. Lesz moka es kacagas, turazas, szorfozes es egyeb kalandok.
Ezuttal nem is kellet tobb osztokeles, eldontottuk, megyunk. Talan azert is sikerult ilyen gyorsan donteni, mert nem volt tul sok megfontolando tenyezo. Komp nem jar, van ket legitarsasag akik 6 szemelyes kis geppel szallitjak az utasokat naponta ket alkalommal oda-vissza. Az egyik tarsasag nem indult szombaton, a masik igen. Ezzel el is dolt.
A szombat hajnali indulas kisebb bonyodalmakkal kezdodott. A hatszemelyes! (jatek)repulogep motorjait csak fel ora utan sikerult beizzitani. Addig az tortent, mint januar vegen az ejszakara kint felejtett autoval, gyujtas, brrrr, szenvedes, gyujtas, brrrrrrr, semmi, brrrbrrrr, semmi..... egyik motor vegre beindul, juheee, brrr,brrr, meg egy negyedora es a masik motor is vegre erore kapott. En mar elfeheredve alldogaltam a kifutonak alcazott legelon, mire a pilota nagy vigyorogva jott vissza, hogy "na minden okes, mehetunk, ezek a nyavajas motorok mar csak ilyenek". (ez mondjuk nemes egyszeruseggel kb. igy hangzott: It`s all good folks, bloody engine, eh :)?
Mit volt mit tenni, bekaszalodtunk a kis gepbe, egy kover par, egy idos neni es egy kis feher pudlikutya tarsasagaban, es mar szaguldottunk is. Pilotafulke hijan, ugy ereztem magam mint egy minibuszban, csak ez epp repult, fulsuketito zajjal. :). Olyasmi volt, mint amikor gyerekkorunkban kis muanyag autot hajtottunk a labunkkal ahogy csak birtuk, es hangosan berregtunk hozza, mintha igazi auto lett volna.
Mindenesetre a taj csodas volt, azt meg kell hagyni. eleg alacsonyan repultunk ahhoz, hogy a szep mezoket, varos hajnali fenyeit szuperul lehessen latni, es kivalo alkalom volt a felhok kozott megtekinteni a napfelkeltet. (enyhen remego kezekkel markolva az ules hattamlajat :). A felszallas es landolas is nagyon sima volt, meg voltam lepodve, mert arra szamitottam hogy sokkal ilyesztobb lesz.
A repteren megismerkedtunk Jessica-val, aki az (egyetlen mukodo?) autoberlos/shuttle bus-os ceg alkalmazottja, s aki elvitt minket Wangaparapara kikotojebe, ahol Geza es Eva horgonyoztak vitorlashajojukkal, Rotorral.
Gyorsan ledobtuk a nagy hatizsakot a hajoban, es indultunk is tovabb az erdobe turazni, abban a biztos tudatban, hogy az erdo melyen talalhato egy forrozives patak, amely kulonbozo szakaszain kisebb-nagyobb termeszetes melegvizes "medencek" alakultak ki. A Barrier nem egy frekventalt turistacelpont osszel. Mar viszonylag hideg az ido a nyaralashoz, a repjegy meg eleg draga ahhoz, hogy csak ugy kiruccanjon ide az ember. (kiveve ha olyan elvetemult mint mi). Ezzel csak azt akarom mondani hogy a Great Barrier meg annal is elhagyatottabb hely volt, mint amilyen egyebkent.
A szigeten amugy is kevesebb, mint 1000 ember el, Jessica azt mondta, szinte mindenki onellatoan termeli az aramot is, van vagy 2 kis elemiszerbolt, meg egy benzinkut es kb ennyi. Ja van egy-ket autokolcsonzo is, de mint kiderult ezek csak akkor mukodnek ha kedvuk van hozza, es egy ilyen huvos hetvegen nem nagyon volt kedvuk, de errol majd kesobb... Cserebe viszont egy eles hegygerincekkel tarkitott, dzsungellel benott, feher homokdunes, lapvidekes, (szinte) lakatlan sziget varta hogy megmutassa rejtett csodait.
Szoval turaztunk vagy 6 orat az erdoben (na jo lehet hogy csak harmat-negyet), es lam valoban ratalaltunk a patakra. Kifaradva, es kicsit fazva, pont idealis volt belecsobbanni a patak termeszetes medenceibe. Az, hogy termeszetes forrovizes patak, persze remekul es nagyon vadregenyesen hangzik, (es tenyleg fantasztikus es vadregenyes), de azzal jar, hogy az ember rothadt leveleken fekve dagonyazik kisse zaptojasszagu, de kristaly tiszta vizben, amelybe a fuledet, szemedet, szadat nem szabad belemeriteni, mert gonosz agyfuro bakteriumok tanyaz(hat?) nak benne. Nem volt kifejezetten kitablazva ez sehova, de Uj Zelandon (a vadonban) koztudottan erdemes a fejet a viz folott tartva termalfudozni.
Itt elidoztunk egy darabig, egyik medencebol bukdacsolva (ket csobbanas kozott perze allatira dideregve) a masikba. A masodik medence annyira tokeletesen meleg volt, mint egy igazi forrovizzel teli kad, innen mar nem is mentunk tovabb, addig aztunk ameddig el nem vorosodott a fejunk, aztan kijottunk 5-10 percre es ezt meg eljatszottuk vagy hatszor.
A forrovizes furdo feluditi az embert...ez kb tiz percig tart, addig jol lehet haladni a tovabbi turaval, mert konnyunek erzed a vegtagjaidat, mintha most keltel volna fel..... aztan sajnos iszonyatosan elalmosodsz.
Keso delutan volt mar mire kiertunk a foutra, es de jo lett volna ha a sziget surubben lakott... akkor lehetett volna stoppolni... igy csak ket auto jott osszesen, az egyik pont az ellenkezo iranyba ment, a masik pedig mar akkor ert utol minket, amikor 5 percre voltunk a kikototol. Igy aztan vegiggyalogoltuk az utolso 5 kilometert is a murvas uton. Volt meg valami beszelgetes arrol, hogy masnap megmasszuk a 621m magas Mount Hobson hegyet, de en ezt mar csak felalomban hallottam a hajo oldalanak dolve....
De aznap ejszaka meg fontos feladat allt elottunk. At kellett vitorlazni es/vagy motorozni a hajoval a masik kikotobe, Port Fitzroy-ba, mert halaszthatatlan dolgunk volt ott. Meg kellett nezni a biolumineszcencia jelenseget. Rengeteg oceani eloleny kepes fenyt kibocsatani, de ebben az esetben azt hiszem bakteriumrol (talan algarol?) van szo, amelyek a kisse megzavart vizben kodszeruen felvillannak. Gyakorlatilag amikor ejszaka evezel a csonakban, vagy akar uszol a vizben, ahol felkavarod a vizet, ott kekes-zoldes arnyalatban pompazik. Sajnos nem lehet lefenykepezni, illetve termeszetesen lehet, de nekunk 2500-as iso-val sem sikerult, es a zarsebesseg mar igy is tul hosszu volt, ahhoz hogy a mozgo hajorol ertelmesen lehessen fenykepezni. Sajnos el kell hogy kepzeljetek, vagy nezzetek meg itt:
(ezeket a fotokat nem mi keszitettuk termeszetesen)
A felhotlen, csillagos egbolt alatt, teljesen szurrealis elmeny volt a kis csonakban evezni es minden evezo-belemeritesnel egy-egy vilagito hullamot letrehozni.
Amikor kijatszadoztuk magunkat, ettunk egy finom vacsorat, es alomba szende..... zuhantunk...
Geza es Eva fantasztikus vendeglatasanak koszonhetoen a vasarnapunk ha lehet, meg ennel is szuperebbre sikeredett. Persze ez biztosan csak nekunk varosi gyerekeknek ilyen kiveteles esemeny. Nem mindennap kel ugy az ember, hogy meg fogat sem mosott, amikor mar bedobhatja a horgot a vizbe, es ketto masodprec mulva ket hallal egyutt huzza ki. Aztan bedobja a kovetkezot, es ujabb ket masodprec mulva lazan kiemeli a vizbol a kovetkezo ket halat is. Termeszetesen halat ebedeltunk.
10 szeri telefonalas utan vegre sikerult autot berelnunk is. Ez ugy zajlott, hogy felhivtam az autoberlo ceget, az egyetlent aki Port Fitzroy-ban hirdeti magat. Kozolte, hogy delutan negy elott nem er ra, es amugy sincs most autoja. De megadott egy szamot, ahol hivjam fel a Sue-t, aki majd megoldja ezt a problemat. Sue (akarki volt is o) kozolte, hogy orul a hivasomnak, neki sajnos nincs autoja, de itt van ez a masik szam, na o a Roger, aki itt lakik a szomszedban, annak bizony van autoja itten van a szam, hivjam fel. Roger is orult meg minden hogy hivtam, megadta az XY szamat, aki harom hazzal arreb lakik es latott mar negykereku jarmuvet, hogy hatha az el tud fuvarozni.... epp a 10-dik telefonszamot szinezgettem a sarga kis jegyzetfuzetemben, mire Sue vegul visszahivott, hogy most jut eszebe, megis van neki egy autoja, akkor szol is most a ferjenek hogy hozza el nekunk.... na lenyeg, hogy delre lett vegul egy ber-autonk :))))).
Mig Gezaek kimotorcsonakoztak a parta atvenni az autot, mi vizre bocsatottuk a paddle boardokat (nagy szorfdeszka ami megtart a viz folott ha raallsz, es van egy evezo a kezedben amivel jobbra (3-at), balra (3-at) evezgetsz. Az igazi profi paddle boardozas persze nem ugy nez ki ahogy mi csinaltuk, hogy az ember sima viztukron nyugodalmasan evezget (bar a kiwi verzioja ketsegkivul ilyen :), hanem az evezo arra szolgal, hogy amikor a hullamokat lovagolod meg a deszkan allva, akkor azzal stabilizalod magad, valahogy igy:
Azert jo moka volt csak ugy hullam nelkul evezgetni is. Miutan befejeztuk a paddleboardozas-imitalasat, imitaltuk kicsit a wakeboardozast is. Persze a kis motorcsonak nem general akkora sebesseget, mint amekkora kellene, de a dhingi-bard kivalo bohockodasnak bizonyult :).
Miutan megebedeltuk a reggel kifogott halakat, meg epp arra volt idonk hogy gyorsan felszaladjuk a Windy Canyon kilatojahoz es egy uveg borral koccintsunk a szuper hetvegere.
Sajnos 5 kor indult a gepunk... az egyetlen gep ami visszafele megy Aucklandba, szoval nem lehetett lacafacazni. A kis gepen megint hatan voltunk, s az alig tobb mint 18 eves voroshaju, pattanasos pilota (nem akarom kisebbiteni a szakmai vagy vizualis erdemeit, csak hat ez szervesen hozzatartozik a repules hangulatahoz) kozolte, hogy tennie kell ma egy plussz kiterot, ugyhogy elobb leszallunk az Aucklandi repteren ahol lerakunk 4 utast, majd velunk kettonkkel o ujra felszall es folytatjuk az utat a North Shore-ra. Isti nagyon orult, hogy egy jegy araert ket repulest is kapunk, engem kicsit kivert a hideg a dupla kockazattol, de vegulis az egy vitathatatlanul fantasztikus alkalom hogy az ember Auckland folott repulhet ilyen kozelrol, es egyebkent sincs valasztasi lehetoseg, ha vissza akarsz jutni valahogy a foszigetre, a kisrepulo az egyetlen megoldas (vagy varhatsz nyarig amikor ujraindul a komp)
Mivel mar csak ketten voltunk a gepen a pilota persze beszedbe is elegyedett, ami ugy nezett ki hogy a felsotestet hatra forditotta es ugy magyarazott Istinek, szerencsere gyorsan megbeszeltek mindent amit akartak. Megpedig, hogy a naplementeben milyen jol is mutat a torony, ezert pilotank hajnaldo volt ket jo nagy extra kort tenni a kedvunkert a belvaros folott, hogy a leheto legjobb fenykepek/videok keszulhessenek. A minosegnek csak a kopott plexi repulogep ablak szabott hatart.
Es tadaaam, naplemente utan par perccel sertetlenul landoltunk a Dairy Flat mezo kozepen.
ime a bizonyitekok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése