Cairnsbe visszaerve, megint nem volt idonk rendesen megnezni a szallasokat es nagyon valogatni, igy sajnos megint sikerult “belenyulni” egy hasonloan igenytelen hatizsakos szallasba. Olyannyira igenytelen volt, hogy amikor leraktuk a cuccokat es elmentuk bevasarolni, mire visszaertunk magatol kiesett a gagyi oreg ablakuveg. Nem kis kellemetlenseget okozva, mert a tizeneves “hostel felugyelok” persze arra akartak terelni a szot, hogy biztos direkt utottuk ki, …ismeros hozzaallas, otthon sokat talakoztam vele…..vegul sikerult megbeszelni es nagy hezitalasok utan adtak egy masik (hasonloan szar) szobat. Egy szo mint szaz, ha jot akartok, akkor ide SE menjetek (Reef Backpackers).
Ket napunk volt meg a nyaralasbol, ezert gyorsan bereltunk egy kis autot es magunkhoz vettunk egy erdeksnek tuno szines turistaterkepet, ami megfeleloen reszletezte a latnivalokat a kornyezo falvakban-varosokban. Nemsokat tervezgettunk vagy hezitaltunk (kivetelesen), hanem fogtuk a terkepet, es kovettuk a leirast.
Elso nap utunk del fele vezetett a Bruce Highway-en Gordonvale fele. Ezidaig semi erdekes latnivalo ne volt. Innen lefordultunk nyugat fele.
A szerpntinen haladva, rengetegszer megalltunk a dramai paraba burkolozott esoerdot fenykepezni tobb-kevesebb sikerrel. Az elso igazi latnivalo a katedralis fugefa volt felutan Yungaburra fele. Amikor az esoerdoben esik az eso, akkor iszonyatosan esik, ezt sikerult megtapasztalni es igazan atelni, hgoy milyen erzes az esofuggony alatt lenni. Szerencsere nemsoka elallt, es osszetalalkoztunk egy helyi erdesszel aki epp akkor menekitett vissza egy kis edesvizi teknost az utrol a patakpartra.
Yungaburraba erve megneztunk tovabbi fugefakat, ezuttal a “fuggony” fugefat. Ez egy nagyon cseles “kis” fa, fiatal koraban sunyin radol egy kozeli masik fara, es szep lassan komotosan atoleli leggyokerekkel amiket leereszt a foldig. Amikor mar stabilan all a sajat laban, engedi eldolni maga alol a kipusztult tamaszfat, es megmarad o maga a hatalmas, tobb szaz gyoker-labon allo orias.
Utunk innen Atherton-ba vezetett, ahol nem kisebb nevezetesseg van, mint regy tobb million dollart ero kristalygyujtemeny. Rengeteg gyonyoru kisebb-nagyobb kristaly mellett a legerdekesebb es legbecsesebb tagja a mintegy 2.7 tonnas orias, a vilag legnagyobb ametiszttel “belelt” geodaja. Az “Uruguay uralkodonojekent” emlegetett kirstaly kulon teremben mutatjak be, halk komolyzenei alafestessel. Tenyleg lenyugozo volt.
Kovetkezo allomasunk Mareeba, a kavetermesztes fellegvara. Ez kis tulzas, minket annyira nem nyugozott le a helyi “kavegyarnak” titulalt kavezo es muzeum. Ittunk egy kulonleges becsi kavet es egy mokkat, de annyira nem volt elvezetes. Jobban jartunk volna, ha elmegyunk a Jacques kaveultetvenyre, ahol allitolag eloben bemutatjak a termeles folyamatat… sot lehet, hogy a kave is finomabb. Mareeba ban viszont mazlink volt, mert szuper szallast talaltunk (Mareeba motel), ezt meleg szivvel ajanljuk. Tapasztalataink szerint, ha telefonos erdeklodesedre fiatal srac,vagy tinilany veszi fel a kagylot, akkor erdemes lerakni, ha kozepkoru neni, akkor batrabban foglalhato a szoba latatlanban is. Itt vegre tiszta agyban jot aludtunk.
Masodik nap ujult erovel indultunk neki az aznapra tervezett korutnak eszak fele, Cape Tribulation-be, majd onnan a keleti partot koveztve vissza Cairnsbe.
Termeszvarakkal szegelyezett szavannakon vezetett utunk, majd megint szerpentinen jotunk le a hegyrol (ismet esoerdo). Elso megallonk Mossman-ban volt, ahol besetaltunk az esoerdobe es megfurodtunk egy huvos kis patakban. Igazan idilli volt, fokent mert volt egy szoke no akinek elen kek torolkozoje volt, ami nagyon megtetszett egy hatalmas pont ugyanolyan elenk kek pillangonak, ami ezert percekig a no vallan pihengetett.
Kis komppal atkelve a Dain Tree folyon folytattuk utunkat Cape Tribulation fele.
Az itteni esoerdokben allitolag gyakori a kazuar (hatalmas strucchoz hasonlo tulkos madar), es lepten nyomon erre figyelmezteto utszeli sarga tablakba botlik az ember. Megsem lehet olyan gyakori, mert hiaba kerestuk egyet sem lattunk.
Megalltunk nehany tengerparton setalni es megfurodtunk egy masik patakban (ami erdekes modon a helyi kavezo hatso kertjen keresztul volt megkozelitheto), majd azt terveztuk, hogy meglatogatjuk a gyumolcsevo deneverek arvahazat. Sajnos pont zarasra erkeztunk, de sikerult beszelni a tulajjal es nehany onkentessel, akik epp egy kis denevert patyolgattak, bekesen pihengetett az egyik lany mutatoujjan csungve. Nemes feladatkent melegen kell tartani a kis arvat, ezert mindenhova magukkal hordozgatjak.
Cape Tribulation maga nem volt annyira eszmeletlen elmeny (keso delutan ertunk oda), persze sokkal szebb latvany lett volna egy kisrepulobol vagy helikopterrol felulrol nezve. Elvileg ez a pont ahol az esoerdo es a zatony “osszetalalkozik”.
Hazefele keves megalloval joval gyorsabban vezetett az ut. Gyorsan teletankoltuk a berelt autot, es foglaltunk egy szobat a Cairns Holiday parkban (a legolcsobb szobat, ami 55 dollarba kerult) es szinten nagyon ajanljuk, sokkal de sokkal job volt mint amit az ar sugallna.
Mindent osszevetve fantasztikusan ereztuk magunkat a ket het alatt. Sikerult egy forulatokban gazdag, de megis pihenteto (kiveve a rengeteg csomag cipeleset) nyaralast osszehozni. Nem fogjuk elfelejteni a csodas tropusi kerteket, a palmafas tengerpartokat, a dzsungelt, es termeszetesen a Nagy Korallzatonyt, amit remelhetoleg meg lathatunk majd evek multan is. Mivel Uj Zelandra jottunk vissza, a nyaralas vegeterte szerencsere nem volt annyira fajdalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése