Mount Ruapehu az eszaki felsziget legmagasabb, ma is aktiv vulkanikus hegye (az eddigi tapasztalatok szerint kb 50 evente tor ki). Kb negyoranyi autozasra van Aucklandtol, es az eszaki szigeten mindenki aki sielni akar, lakjon akar Wellingtonban (del), akar Whangareiben (eszak) egyuttes erovel pakolja fel a csomagtartora pentek delutan a sifelszerelest, es indul neki, hogy par napot eltoltson az egyetlen hegyen, ahol nagy esellyel lehet sielni.
Azert mondom, hogy nagy esellyel, mert egyszer mar megprobaltuk tavaly, de csak a hegy labaig jutottunk el, ahol egy kivetito tajekoztatott minket, hogy az ut havazas/szel miatt le van zarva, ezert a palyakat nem lehet hasznalni. Tavaly visszafordultunk es tovabbi negy orat vezettunk haza, ugyhogy iden aztan nagyon osszeszedtuk magunkat es figyeltuk az idojarasjelzeseket amennyire csak lehetett, majd vegul a tutibiztos megoldas mellett dontottunk, es akkor indultunk utnak amikor a helyiek is ugy iteltek, hogy erdemes.
Mount Ruapehu-n ket siterepet alakitottak ki, az egyiket az eszaki lejtojen: Whakapapa, a masikat a delin: Ruapehu. Altalaban julius-szeptember idoszakban erdemes menni sielni, akkor nagy valoszinuseggel esik friss ho.
Mi vegul Isti ket munkatarsaval mentunk, pentek este munka utanra beszeltuk meg az indulast, az o kocsijukkal, megiscsak erdemesebb volt igy, hogy megosztottuk a benzinkoltseget, hiszen a szallas es a siberletek is eleg csillagaszati osszegekbe kerultek. Mas szallashelyen voltunk, mert mi kesobb folgaltunk szallast es egyebkent is inkabb duplaagyas szobat valasztottunk,nem pedig a kozos alvohelyes megoldast (mint ok). Szoval minden okes is volt, megerkeztunk a hegy labahoz, lepakoltunk a szallashelyen es megbeszeltuk, hogy masnap reggel felvesznek minket es irany a hegy, egesz nap snowboardozas es moka.
Reggel a hegy fele menet picit esett az eso, nem veszesen csak epp nem volt szikrazo napsutes, picit hideg is volt, de hat vegulis sileni megyunk, nem kifekudni a tengerpartra, tovabba minel hidegebb van, annal valoszinubb, hogy esik egy kis friss ho, az pedig garancia egy szuper napra. Ezert mi aztan nem ilyedtunk be egy kis esotol, -tovabba ha az ember negy orat vezet, akkor esze agaban sincs meghatralni- de ok nem igy gondoltak es a hegyre felerve ugy dontottek, hgoy jujj csunya hideg a hegy es nem mennek sileni.
Ezzel nem is lett volna gond, csak hat egy kocsival jottunk fel, (az ovekevel, amit ok le is vittek magukkal), mi pedig csak remeltuk, hogy valahogy majd lejutunk a hegyrol este.
Napkozben nem is foglalkoztunk ezzel az aprocska problemaval, az eso nagyon hamar elallt, helyette esett egy kis friss ho, kis is sutott neha a nap, tokeletes ido lett snowboardozashoz/sieleshez, fantasztikus napunk volt.
A sipalyakat delutan negykor!!!! zajrak be, ez eleg idiota (vagy mondhatnam inkabb a kiwikre jellemzoen szuper biztonsagos megoldas), mert negykor meg total szepen sut a nap es akkor a legkellemesebb sileni, de hat ha menni kell menni kell..... ugyhogy azert meg rohantunk (akarom mondani szaguldottunk lefele) hogy elkapjuk az utolso liftet, hogy csuszhassunk egy leges-leges-legutolsot...
Ennek az lett az eredmenye, hogy lekestuk az aznapi utolso (vagy egyetlen?) buszt ami levitt volna minket a hegyrol (ami szinten kicsit idiota modon egyebkent haromnegyed negykor indult, tehat ha meg felmentel az utolso lifttel csuszni egy utolsot, akkor a buszt lekested.. .tudta ezt minden kiwi.. kiveve minket akik logikusan ugy gondoltunk ez a ket dolog talan ossze van idozitve). Vegulis nem volt, ugyhogy stoppoltunk egy darabig, eleg keves szerencsevel, majd hosszas vitatkozas utan, hogy mi legyen elindultunk lassan lefele.
Ilyen helyzetekben mindig kiderul, hogy en mashogy kezelem a veszhelyzeteket/komplikaciokat mint Isti. Nekem altalaban az elso reakciom az, hogy ne bizzunk abban, hogy majd megoldodik, hogy majd valami lesz, hogy csak jon meg egy busz, hogy csak felveszik vegre a telefont a munkatarsak es feljonnek ertunk stbstb.... hanem oldjuk meg a helyzetet mi magunk, ebben az esetben fogjuk a deszkat a kezunkbe es induljunk le szepen gyalog a hegyrol, utkozben meg mindig megoldodhat a problema a fenti modok valamelyiken.... Istinek ezzel ellentetben altalaban az a hozzaallasa, hogy o ugyan nem hajlando egy lepest se tenni ha van esely egy egyszerubb megoldasra. Az ut lefele a hegyrol ugy 3-4 oras gyaloglas lett volna a deszkakkal a kezben, olyan Isten nincs, hogy ez ne oldodjon meg a fenti modok valamelyiken, tehat most itt leulunk a hegyeton es punktum, varunk, valami megoldas lesz.
Ez az ellentetes hozzaallas kibukott akkor is amikor buvarkodtunk es veletlenul a motorcsonak kint hagyott minket a tengeren (aprocska problema, nem vettek eszre, hogy ket emberrel kevesebbet vettek fel). En kb egy perces bekalabbal integetes es kiabalas utan, -mivel senkit nem lattam a horizonton se csonakkal, se anelkul-, ugy dontottem hogy kezbe veve a sorsom elkezdek kifele uszni, mig Isti "lecovekelt" egy helyben, hogy o addig el nem mozdul amig fel nem veszi egy motorcsonak, mert olyan nincs hogy az ne jojjon... Jo mondjuk be kell vallani abban az esetben kb ot perc elteltevel jott is a motorcsonak es nagy bocsanatkeresek kozepette felvettek.. mondjuk azt is be kell vallani, hogy CSAK azert jott a motorcsonak, mert veletlenul valaki a parton emlekzetett arra a magyar parra akik hianyoztak a gyulekezon, es szoltak a motorcsonakosnak (aki mar reg elfelejtett minket) hogy szerintuk, valakik kint maradtak a vizen.
Na de vissza a sieles temara, vegul az tortent, hogy mikozben morcosan ballagtunk lefele a hegyrol, mikozben mar kezdett rank sotetedni es azt fontolgattuk vajon hany kilometert kell lefele gyalogolni a nem tul kenyelmes snowboard bakancsban, (bokaban kicsit eloredonti az ember labat, ami idealis testtartas a deszkan, de a hegyrol lefele setalva annyira nem kenyelmes...) szoval ballagtunk lefele amikor vegre megallt egy fiatal hazaspar es felvettek egy mikrobusszal. Jot beszelgettuk veluk a hegyrol lefele menet, ok Skociabol jottek ki, kb egy evvel korabban mint mi, es a tortenetuk elegge hasonlo volt, hallottak Uj Zelandrol, kerestek egy olyan helyet, ahol jol lehet elni (ugy ertem emberien, ertelmesen, kellemesen, nem ugy hogy gazdagon), idejottek ketten es itt maradtak. Annyi a kulonbseg, hogy ok meg csak latogatoban, vagy nyaralason sem voltak itt elotte, egyszeruen csak osszepakoltak, idejottek es remeltek, hogy jo dontes volt, es Ujzealand valoban olyan jo hely mint amilyennek mondjak.
Szoval jot beszelgettunk veluk, valahogy sokkal hasonlobbak voltak hozzank mint Isti munkatarsai, ugyhogy telefonszamot csereltunk.
A masodik nap mar gordulekenyebben ment, Isti munkatarsai is megfelelonek iteltek az idot, (persze, hisz hetagra sutott a nap), igy legalabb a hazajutason nem kellet aggodni. Nagyon sutott a nap, ezert a hegytetore csak egyszer mentunk fel, tudniillik amikor felmentunk kiderult, hogy tiszta jeg a felso palya, es vagy 20 percig tartott ovatosan leverekedni magunkat. Utana inkabb a lenti palyakon csusztunk.
Azert mondom, hogy nagy esellyel, mert egyszer mar megprobaltuk tavaly, de csak a hegy labaig jutottunk el, ahol egy kivetito tajekoztatott minket, hogy az ut havazas/szel miatt le van zarva, ezert a palyakat nem lehet hasznalni. Tavaly visszafordultunk es tovabbi negy orat vezettunk haza, ugyhogy iden aztan nagyon osszeszedtuk magunkat es figyeltuk az idojarasjelzeseket amennyire csak lehetett, majd vegul a tutibiztos megoldas mellett dontottunk, es akkor indultunk utnak amikor a helyiek is ugy iteltek, hogy erdemes.
Mount Ruapehu-n ket siterepet alakitottak ki, az egyiket az eszaki lejtojen: Whakapapa, a masikat a delin: Ruapehu. Altalaban julius-szeptember idoszakban erdemes menni sielni, akkor nagy valoszinuseggel esik friss ho.
Mi vegul Isti ket munkatarsaval mentunk, pentek este munka utanra beszeltuk meg az indulast, az o kocsijukkal, megiscsak erdemesebb volt igy, hogy megosztottuk a benzinkoltseget, hiszen a szallas es a siberletek is eleg csillagaszati osszegekbe kerultek. Mas szallashelyen voltunk, mert mi kesobb folgaltunk szallast es egyebkent is inkabb duplaagyas szobat valasztottunk,nem pedig a kozos alvohelyes megoldast (mint ok). Szoval minden okes is volt, megerkeztunk a hegy labahoz, lepakoltunk a szallashelyen es megbeszeltuk, hogy masnap reggel felvesznek minket es irany a hegy, egesz nap snowboardozas es moka.
Reggel a hegy fele menet picit esett az eso, nem veszesen csak epp nem volt szikrazo napsutes, picit hideg is volt, de hat vegulis sileni megyunk, nem kifekudni a tengerpartra, tovabba minel hidegebb van, annal valoszinubb, hogy esik egy kis friss ho, az pedig garancia egy szuper napra. Ezert mi aztan nem ilyedtunk be egy kis esotol, -tovabba ha az ember negy orat vezet, akkor esze agaban sincs meghatralni- de ok nem igy gondoltak es a hegyre felerve ugy dontottek, hgoy jujj csunya hideg a hegy es nem mennek sileni.
Ezzel nem is lett volna gond, csak hat egy kocsival jottunk fel, (az ovekevel, amit ok le is vittek magukkal), mi pedig csak remeltuk, hogy valahogy majd lejutunk a hegyrol este.
Napkozben nem is foglalkoztunk ezzel az aprocska problemaval, az eso nagyon hamar elallt, helyette esett egy kis friss ho, kis is sutott neha a nap, tokeletes ido lett snowboardozashoz/sieleshez, fantasztikus napunk volt.
A sipalyakat delutan negykor!!!! zajrak be, ez eleg idiota (vagy mondhatnam inkabb a kiwikre jellemzoen szuper biztonsagos megoldas), mert negykor meg total szepen sut a nap es akkor a legkellemesebb sileni, de hat ha menni kell menni kell..... ugyhogy azert meg rohantunk (akarom mondani szaguldottunk lefele) hogy elkapjuk az utolso liftet, hogy csuszhassunk egy leges-leges-legutolsot...
Ennek az lett az eredmenye, hogy lekestuk az aznapi utolso (vagy egyetlen?) buszt ami levitt volna minket a hegyrol (ami szinten kicsit idiota modon egyebkent haromnegyed negykor indult, tehat ha meg felmentel az utolso lifttel csuszni egy utolsot, akkor a buszt lekested.. .tudta ezt minden kiwi.. kiveve minket akik logikusan ugy gondoltunk ez a ket dolog talan ossze van idozitve). Vegulis nem volt, ugyhogy stoppoltunk egy darabig, eleg keves szerencsevel, majd hosszas vitatkozas utan, hogy mi legyen elindultunk lassan lefele.
Ilyen helyzetekben mindig kiderul, hogy en mashogy kezelem a veszhelyzeteket/komplikaciokat mint Isti. Nekem altalaban az elso reakciom az, hogy ne bizzunk abban, hogy majd megoldodik, hogy majd valami lesz, hogy csak jon meg egy busz, hogy csak felveszik vegre a telefont a munkatarsak es feljonnek ertunk stbstb.... hanem oldjuk meg a helyzetet mi magunk, ebben az esetben fogjuk a deszkat a kezunkbe es induljunk le szepen gyalog a hegyrol, utkozben meg mindig megoldodhat a problema a fenti modok valamelyiken.... Istinek ezzel ellentetben altalaban az a hozzaallasa, hogy o ugyan nem hajlando egy lepest se tenni ha van esely egy egyszerubb megoldasra. Az ut lefele a hegyrol ugy 3-4 oras gyaloglas lett volna a deszkakkal a kezben, olyan Isten nincs, hogy ez ne oldodjon meg a fenti modok valamelyiken, tehat most itt leulunk a hegyeton es punktum, varunk, valami megoldas lesz.
Ez az ellentetes hozzaallas kibukott akkor is amikor buvarkodtunk es veletlenul a motorcsonak kint hagyott minket a tengeren (aprocska problema, nem vettek eszre, hogy ket emberrel kevesebbet vettek fel). En kb egy perces bekalabbal integetes es kiabalas utan, -mivel senkit nem lattam a horizonton se csonakkal, se anelkul-, ugy dontottem hogy kezbe veve a sorsom elkezdek kifele uszni, mig Isti "lecovekelt" egy helyben, hogy o addig el nem mozdul amig fel nem veszi egy motorcsonak, mert olyan nincs hogy az ne jojjon... Jo mondjuk be kell vallani abban az esetben kb ot perc elteltevel jott is a motorcsonak es nagy bocsanatkeresek kozepette felvettek.. mondjuk azt is be kell vallani, hogy CSAK azert jott a motorcsonak, mert veletlenul valaki a parton emlekzetett arra a magyar parra akik hianyoztak a gyulekezon, es szoltak a motorcsonakosnak (aki mar reg elfelejtett minket) hogy szerintuk, valakik kint maradtak a vizen.
Na de vissza a sieles temara, vegul az tortent, hogy mikozben morcosan ballagtunk lefele a hegyrol, mikozben mar kezdett rank sotetedni es azt fontolgattuk vajon hany kilometert kell lefele gyalogolni a nem tul kenyelmes snowboard bakancsban, (bokaban kicsit eloredonti az ember labat, ami idealis testtartas a deszkan, de a hegyrol lefele setalva annyira nem kenyelmes...) szoval ballagtunk lefele amikor vegre megallt egy fiatal hazaspar es felvettek egy mikrobusszal. Jot beszelgettuk veluk a hegyrol lefele menet, ok Skociabol jottek ki, kb egy evvel korabban mint mi, es a tortenetuk elegge hasonlo volt, hallottak Uj Zelandrol, kerestek egy olyan helyet, ahol jol lehet elni (ugy ertem emberien, ertelmesen, kellemesen, nem ugy hogy gazdagon), idejottek ketten es itt maradtak. Annyi a kulonbseg, hogy ok meg csak latogatoban, vagy nyaralason sem voltak itt elotte, egyszeruen csak osszepakoltak, idejottek es remeltek, hogy jo dontes volt, es Ujzealand valoban olyan jo hely mint amilyennek mondjak.
Szoval jot beszelgettunk veluk, valahogy sokkal hasonlobbak voltak hozzank mint Isti munkatarsai, ugyhogy telefonszamot csereltunk.
A masodik nap mar gordulekenyebben ment, Isti munkatarsai is megfelelonek iteltek az idot, (persze, hisz hetagra sutott a nap), igy legalabb a hazajutason nem kellet aggodni. Nagyon sutott a nap, ezert a hegytetore csak egyszer mentunk fel, tudniillik amikor felmentunk kiderult, hogy tiszta jeg a felso palya, es vagy 20 percig tartott ovatosan leverekedni magunkat. Utana inkabb a lenti palyakon csusztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése